Diétás és egyszerű- Parmezános zöldbab

Igen végérvényesen vége a nyárnak. Kezdődik a lehangoló ősz és a szomorú tél. És mi a legmeggyőzőbb bizonyítéka ennek a ténynek? Megbetegedtem, mint mindig ilyenkor. Érkezett a gyomorvírus és a takony nagy mennyiségben...ennyit lehet rá mondani, hogy ehhhhhhh.
Közben volt névnapom. Általában nem kedvelem az ünnepeket, de ez jól sikerült a betegséget leszámítva. Móni, kedves kolleganőm sütött nekem süti, amit csak napokkal a jeles esemény után tudtam megkóstolni, a kedves gyomorbaciknak köszönhetően. De még napok múltán is isteni finom volt. Fotó készült, a receptet majd közlöm, mert úgyis ki akarom próbálni.
Szóval a névnap kellemesen telt, még kedvenc doktorommal is találkoztam, aki megjegyezte, hogy mostanság elég gyakran lát...hát igen. Az ősz már csak ilyen.

A négy nap krumplidiéta után végre tudtam főzni. És készítettem ezt a parmezános zöldbabot.

Hozzávalók:

500g zöldbab
1 tejföl
30 g parmezán sajt
só

A zöldbabot megpárolom, lecsepegtettem, majd egy tűzálló tálba pakolom. Rá a tejfölt a sót és a sajtot. 180 fokos sütőben sütöttem fél órát. Diétás és egyszerű…hát mostanság ennyi jut a gasztronómiai élményekből…

Padlizsán-legyező

Még nyáron kaptam egy iszonyatosan jó és vastag (igen, van amikor a méret igenis számít) szakácskönyvet. Ezt! És már gyakorlatilag két hónapja kacérkodom ezzel a recepttel. Persze, hogy amikor végre bevásárolok hozzá és összeszedem magam annyira, hogy elkészítsem...lebetegedtem...igen megint gyomorcucc. Szuper!
De mindegy, mert legalább elkészítettem Ritának...megkóstoltam, megszagolgattam...és persze lefényképeztem. Igaz nem merek rá Gubomanoskálán pontot adni neki, mert annyira nem ettem belőle sokat...de majd remélem Rita véleményezi nekem.

Hozzávalók:

2 padlizsán
4 paradicsom
1 lilahagyam
2 gerezd fokhagyma
Olívaolaj
Petrezselyem
Babérlevél
Só, bors

A padlizsánokat megmostam és úgy vágtam szeleteket bele, hogy nem vágtam végig, a tövüknél egyben maradtak. Jól beszóztam és állni hagytam őket, amíg összekészítettem a többi hozzávalót. A hagymát csíkokra vágtam, majd olívaolajon megpirítottam. Mielőtt kész lett volna beleszórtam a fokhagymát és azzal pirítottam még pár percig. A hagymás egyveleget jól megsóztam és megborsoztam. A paradicsomokat is vékonyan felszeleteltem, majd a padlizsánokba „töltöttem” úgy hogy minden szeletbe jócskán tettem sót és borsot. A megtöltött legyezőket egy tűzálló tálba fektettem, amelynek az aljára tettem először a hagymás egyveleg felét. A tetejüket meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, megszórtam petrezselyemmel és az babérlevéllel, majd rákanalaztam a maradék hagymát.

Először alufólia alatt sütöttem 180 fokos előmelegített sütőben 45 percig, majd további 30 percig fólia nélkül. Tálalás előtt hűlni hagytam egy keveset. Az illata tökéletes volt és úgy érzem az esztétikai élmény némileg kárpótolt a gasztronómiai élmény hiányáért.

Marlenka

A marlenka sütése egy kollégám kérésére történt. Jó, nem pontosan úgy sikerült a művelet, ahogy kellett volna...ugyanis ő a boltban kapható marlenkára gondolt, én pedig a gasztroblogger társak oldalain keresgéltem receptet az örmény sütihez. Találtam is egyet itt.
A problémák nem is igazán kezdődtek, hanem a készítés sütés fázisában. Vagy nem elég meleg sütőben sütöttem, vagy az időt néztem el...de amikor a mézes krémet megpróbáltam „rákenni” az nem kenődött, hanem sokkal inkább elsüllyedt...eleinte elég szomorú látványt nyújtott...hasonlót, mint a Titanic...vagy ahogy én ezt régi filmes emlékeimből felidéztem. De a végeredmény nem is lett olyan szörnyű, hiszen a krém annyira lesüllyedt, hogy amikor kikapartam a sütit a tepsiből és megfordítottam, majdnem ugyanúgy nézett ki mint az eredeti. A kollegáim véleménye pedig meglehetősen pozitív volt, így elfelejtettem az előző esti Titanicos-kudarcos élményeimet.

A recept innen származik, a kommentben is látszik

Íme akkor a recept:
Hozzávalók:
A kevert tésztához:
75 g vaj
3 db tojás
125 g cukor
1 ek vaníliaeszencia
3 ek tejszín
150 g liszt
1 tk sütőpor

A mézes krémhez:
100 g vaj
80 g cukor
80 g méz
2 ek tejszín
100 g mandula lapocska
2 ek dió, őrölt
½ tk szerecsendió, őrölt
½ tk fahéj, őrölt

A sütőt 150 ºC fokra előmelegítem.
A vajat egy kis tálban kissé felolvasztottam, ajánlom a kis ikeas üvegtálakat és a mikrót. A tojást, cukrot, a vaníliát és néhány perc alatt habosra kevertem, majd hozzákevertem a vajat és a tejszínt is és utána a lisztet és a sütőport. Kivajaztam egy 20 X 30-as üvegtepsit, és belesimítottam a tésztát. Az előmelegített sütőben 10 percig sütöttem (vagy legalábbis azt hiszem, hogy így történt, de az előző történet fényében nem teljesen biztos).
Közben egy lábosban megmelegítettem a vajat és hozzákevertem a többi hozzávalót. A mézet a végén öntöttem bele.

A keveréket rákanalaztam a tésztára, lefedtem alufóliával, majd még 15 percig sütöttem. Hagytam kihűlni mielőtt kiimádkoztam a tepsiből.

Az értékelés szerintem jó volt.