VKF! XXIII.- Napraforgómagos keksz

Ez a XXIII. VKF különleges számomra...nemcsak amiatt, mert a 23 egy jó szám és szeretem az olajos magvakat, hanem mert ez lesz az első VKF amiről nemcsak érdeklődve olvasok, hanem részt is veszek benne. Elég sokáig tartott összeszedni a bátorságomat, de hát ez van...nem vagyok kifejezetten az a határozott, "nemtöketlenkedő" típus.

Na de mindegy, mert most összeszedtem magam és írom ezt a bejegyzést a XXIII. VKF-re, amelyet Grenadine hirdetett Magvas gondolatok címmel. Szóval igazából már egy ideje ezek az olajos magvakon jár az agyam...kerestem a megfelelő receptet, amelyiket át is tudok úgy alakítani, hogy megkóstolhassam. És íme ezt találtam (mesterkiadós recept, olvass róla bővebben korábbi bejegyzésemben és itt):

Hozzávalók:

10 dkg hideg vaj

3 dkg porcukor (édesítő)

4 dkg barnacukor (édesítő)

1 kk vaníliás cukor

1 tojás

1 csipet só

5 dkg teljes kiőrlésű liszt (rozs)

8 dkg finomliszt (durum)

5 dkg zabpehely

1 ek sütőpor10 dkg étcsokoládé (diabetikus)

10 dkg napraforgómag

A vajat és a cukrokat a tojással simára kevertem. Egy másik edényben összekevertem a liszteket, a zabpelyhet és a sütőport és a sót, majd hozzáadtam a masszához. Jól összedolgoztam robotgéppel. Ehhez adtam a kis darabokra vágott étcsokoládét. A tésztát nagyon ragacsosnak találtam, ezért folpackba csomagoltam és hűtőbe tettem egy 20 percre....addig elmosogattam az edényeket...és meglepődtem, mert ez a fajta hatékonyság és időkihasználás meglehetősen szokatlan tőlem!

Amikor már szeletelhető állagú volt a tészta egy deszkán 4 cm átmérőjű rúddá nyújtottam és 1 cm-es szeletekre vágtam. Ezekből először gömböket formáztam, majd kilapítottam. Egy tányérban megforgattam a kekszeket a napraforgómagban, majd sütőpapíros tepsibe fektettem őket.

15 percig sütöttem 200 fokos előmelegített sütőben. És íme a finom végeredmény:

Paradicsomos sült padlizsán

Folytatódik a paradicsommániám. Igen, valahogy meg kellene gátolni ezt a fránya öregedést és szemráncosodást…hihetetlen hogy ezzel foglalkozom. Gondolom a sok diétától és fogyás kezd az agyamra menni, csökken annak is a térfogata rendesen.
Nem baj, mostantól extra energiát fordítok a kultúrálódásra, vettem is egy hihetetlen érdekesnek tűnő könyvet Berlinről (nézz utána itt) és már írom a könyvtárlistát. Most éppen Böll-t olvasok, de egyelőre nem fogott meg a könyv túlzottan…bár legalább nem a kisvárosi Amerikáról szól, abból mostanság túl sok volt.
Szóval visszatérve az evésre…gondoltam olyan kalóriaszegény ételt keresek amelynek még íze is van, így leltem a Mesteres receptkártyáim (nézz utána itt) között erre a gyöngyszemre. Gyorsan kész lett és mondhatom meglehetősen nagy örömet jelentett a fogyasztása is. Bár szívesebben ennék csokit, vagy rizst, vagy pudingot, vagy tortát, vagy fagyit, vagy kekszet…értitek, nem?????? De legalább kisebb a seggem…
Fecsegek itt, mint akinek tényleg elment az esze…jöjjön mááááá végre a recept!

Hozzávalók:
1 közepes padlizsán
1 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
1 400g-os konzerv hámozott, darabolt paradicsom
olívaolaj
1 csipet cukor (nálam egy Canderel pötty)
1 kk citromlé
só, bors

A padlizsánt felkockáztam, majd egy teflon lábosban az olívaolajon megpirítottam a kockák minden oldalát. Ehhez hozzáadtam a paradicsomot, az összevágott petrezselymet és fokhagymát. Fűszereztem, hozzáadtam a citromlevet és a cukrot. Lefedtem és 10 percig pároltam.

Ha nem lenne a diéta megszórtam volna parmezán sajttal…hűűűű.

Diós szelet

Múlt héten voltam gasztrós Brunchon a Kino-ban, és én is vittem sütit:)...a múltkorira nem tudtam, mert akkor még nagyon nem voltam sütős-főzős hangulatban.

Viszont megérte vinni, mert úgy éreztem abból, hogy milyen ütemben fogyott, hogy jó lett:) igaz a készítés során felmerültek komplikációk...de csak azért mert meglehetősen hebrencs voltam....

Most is egy mesteres receptet vittem...ugye, akkor a szokásos link! Nézzétek meg!:)

Hozzávalók- 20 szelethez:

20 dkg darált dió

1 ek liszt (a recept eredetileg burgonyalisztet ír, de nekem az nem volt itthon)

1/2 kk sütőpor

2 tojás

10 dkg porcukor

díszítés:

10 dkg étcsoki

1 ek olaj

dió darabok

Miközben a sütőt 150 fokra előmelegítettem, a diót ledaráltam a szuper szülinapi-darálómmal, amit imádok! Összekevertem a liszttel és a sütőporral.

Egy másik edényben a tojást a cukorral habosra vertem, majd beleforgattam a diós keveréket. Kivajaztam egy 20 x 20-as teflon sütőformát (kölcsön kaptam Zsuzsától...de remek karácsonyi ajándékötlet, a szakácskönyvek, kütyük és kötény mellett:)) és beleöntöttem a cuccot. 20 percig sütöttem, majd miután kiszedtem, hülni hagytam.

Amikor kissé kihült kiborítottam és teljesen hűtöttem. A mikróban felmelegítettem a csokit az olajjal és a felszeletelt süti darabokat belemártottam...vagyis inkább próbáltuk...a végén kenés lett belőle...majd a diókkal díszítettük.

Miközben mindez készült azon morfondíroztunk, hogy hogy lehet ezzel a számmal nagy visszatérést elképzelni...valamint, hogy ez a szám miért olyan átkozottul szexuális????

Mindkét kérdésre szabad a válasz!

Meggyes morzsasüti

Hahaha visszatértem a főzők és az evők sorába...oké...talán csak nagyjából, mert ugye a dió méretűre összeszűkült gyomrom nem bírna elsőkre túl sokat...ehh micsoda kár...mennyi finom étel van ezen a világon...heh viszont ennyi bókot is rég kaptam már...jah, igen azok a rejtélyes betegségek...léleknek nem, szexepilnek gondolom annál jobbat tesz...de csak fecsegek itt összevissza, úgy látszik hiányzott az írás....

visszatérésemet megünnepelendő, szülőanyám megkért süssek vendégségükre valami finomat...és ahogy egy nagyon kedves kollegám fogalmazott...ez kb a legnagyobb bók, amit szülő adhat a gyermekének...vagy valami hasonló...idén korán érkezik a karácsony:)

szóval a megtisztelő felkérést kihasználva két süteménnyel is készültem.

Az első volt ez a meggyes morzsás süti.

A recept nem lesz újdonság, hiszen almás és barackos változatban már elkészült...de meggyesen is kíváló:)

legalábbis nagyon kedvesen nyilatkoztak róla a fogyasztók!

Íme a receptem, amit nem mellesleg a Mesterkiadós-receptekből szereztem. Tekintsd meg itt!

Hozzávalók:

Tésztához:

8 dkg liszt

4 dkg zabpehely

10 dkg vaj

3 ek porcukor

500 g fagyasztott meggy

5 ek barnacukor

A meggyet a kedvenc ikejás formámba pakoltam és megszórtam a cukorral.

Közben összeállítottam a tésztát. Nem volt nehéz, bár nekem elsőre egy kicsit ragadós lett, ezért a száraz hozzávalókból én egy kicsit többet adtam hozzá. Amikor olyan omlóstészta külseje lett, akkor rámorzsoltam az almára, úgy hogy egyenletesen lepje be.220 fokos előmelegített sütőben sütöttem 20-25 percig, majd még kb 5ig, mert nem tűnt elég barnának a teteje.

igen, itt be kell vallanom elkövettem minden szakács legfőbb bűnét...lementem a házban lévő boltba...ahol a tervezettnél egy kicsit tovább nézelődtem...még szerencse, hogy nem barnult meg túlzottan a vendégség-süti teteje....hát ja, ne próbálj ajándékot venni, amikor éppen sütsz...tanulság a jövőre!

Krémes pite

Már többször megállapítottam, hogy a főzés terápia. Még jobb terápia, ha vannak olyanok, akik szívesen megeszik amit készítettél. Még jobb terápia, ha utána elismerő emaileket írnak neked. Igen, ezek szerint a főzés tekinthető egyfajta egotripnek.

Az egotrip jó, az egotrip szükséges! És ez a fajta még nem is olyan veszélyes:)

Szóval az aktuális terápiás-kollegás-újdonság recept:

Hozzávalók:

1 csomag mirelit leveles tészta

1 csomag hidegen kikeverhető vaníliás pudingpor

3 dl tej

1 dl habtejszín

1- 1,5 dl dzsem (én erdei gyümölcsöset használtam)

Díszítéshez:
2 ek dzsem

1 dl porcukor

2 ek víz

A levelestésztát kinyújtottam, majd három részbe vágtam. Így sütöttem 220 fokon 15 percig, majd hagytam kihülni.

Közben kikevertem a pudingport, bele a felvert tejszínhabot. A krémet az egyik tésztalapra kentem. Ráraktam a második tésztalapot, majd ezt megkentem a dzsemmel. Erre került a harmadik tésztalap.

A díszítéshez a 2 ek dzsemet felmelegítettem, majd a felső lap tetejére kentem. Amikor kihűlt rákentem a cukormázat. (ja, ezt előtte megcsináltam: a vizet és a porcukrot homogénre kevertem)

A süti finom lett:)