Ez a XXIII. VKF különleges számomra...nemcsak amiatt, mert a 23 egy jó szám és szeretem az olajos magvakat, hanem mert ez lesz az első VKF amiről nemcsak érdeklődve olvasok, hanem részt is veszek benne. Elég sokáig tartott összeszedni a bátorságomat, de hát ez van...nem vagyok kifejezetten az a határozott, "nemtöketlenkedő" típus.
Na de mindegy, mert most összeszedtem magam és írom ezt a bejegyzést a XXIII. VKF-re, amelyet Grenadine hirdetett Magvas gondolatok címmel. Szóval igazából már egy ideje ezek az olajos magvakon jár az agyam...kerestem a megfelelő receptet, amelyiket át is tudok úgy alakítani, hogy megkóstolhassam. És íme ezt találtam (mesterkiadós recept, olvass róla bővebben korábbi bejegyzésemben és itt):
Hozzávalók:
10 dkg hideg vaj
3 dkg porcukor (édesítő)
4 dkg barnacukor (édesítő)
1 kk vaníliás cukor
1 tojás
1 csipet só
5 dkg teljes kiőrlésű liszt (rozs)
8 dkg finomliszt (durum)
5 dkg zabpehely
1 ek sütőpor10 dkg étcsokoládé (diabetikus)
10 dkg napraforgómag
A vajat és a cukrokat a tojással simára kevertem. Egy másik edényben összekevertem a liszteket, a zabpelyhet és a sütőport és a sót, majd hozzáadtam a masszához. Jól összedolgoztam robotgéppel. Ehhez adtam a kis darabokra vágott étcsokoládét. A tésztát nagyon ragacsosnak találtam, ezért folpackba csomagoltam és hűtőbe tettem egy 20 percre....addig elmosogattam az edényeket...és meglepődtem, mert ez a fajta hatékonyság és időkihasználás meglehetősen szokatlan tőlem!
Amikor már szeletelhető állagú volt a tészta egy deszkán 4 cm átmérőjű rúddá nyújtottam és 1 cm-es szeletekre vágtam. Ezekből először gömböket formáztam, majd kilapítottam. Egy tányérban megforgattam a kekszeket a napraforgómagban, majd sütőpapíros tepsibe fektettem őket.
15 percig sütöttem 200 fokos előmelegített sütőben. És íme a finom végeredmény:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése