Grill zöldségtál itthon

Mint sokan mások fizetésem egy részét melegételutalványban kapom...hónapokig őrizgettem ezt a kis játékpénzt, megkerestük azt a helyet, ahol elkölthető hideg élelemre...stb stb. Mostanában viszont néha elcsábulok és rendelek. Van egy kedvencem a grill zöldségtál. Ami hihetetlenül finom, de jócskán megkérik az árát.

Múltkor miután 1490 Ft-os grillezett zöldségtálamat nagy boldogan megettem eszembe jutott, mi lenne ha megpróbálkoznék itthon valami hasonlóval. Olcsóbb lenne, és még biztos finomabb is.

Így született a következő étel:

Hozzávalók:

1 kis cukkini

1 zöld californiai paprika

1 piros californiai paprika

20 dkg feta sajt

olívaolaj

provance-i fűszerkeverék

A zöldségeket megmostam, felaprítottam, majd az ikeás grillserpenyőmön kis olívaolajon a fűszerekkel megsütöttem.

Amikor a zöldségek kész lettek kiszedtem és ugyanezt a műveletet elvégeztem a sajttal. Bár kicsit nehezebb volt kiszedni a serpenyőből...iszonyatosan megérte, mert nagyon-nagyon finom volt.

És egy kis matek:

1 cukkini: 199 ft

2 paprika: 367 Ft

sajt: 520 Ft

A többi alapanyg volt itthon...szóval: 1087 Ft...ami három étkezésre volt nekem elég...hah in your face kajarendelés.

És nézzétek meg milyen istenien nézett ki.

Paradicsomos sült padlizsán

Folytatódik a paradicsommániám. Igen, valahogy meg kellene gátolni ezt a fránya öregedést és szemráncosodást…hihetetlen hogy ezzel foglalkozom. Gondolom a sok diétától és fogyás kezd az agyamra menni, csökken annak is a térfogata rendesen.
Nem baj, mostantól extra energiát fordítok a kultúrálódásra, vettem is egy hihetetlen érdekesnek tűnő könyvet Berlinről (nézz utána itt) és már írom a könyvtárlistát. Most éppen Böll-t olvasok, de egyelőre nem fogott meg a könyv túlzottan…bár legalább nem a kisvárosi Amerikáról szól, abból mostanság túl sok volt.
Szóval visszatérve az evésre…gondoltam olyan kalóriaszegény ételt keresek amelynek még íze is van, így leltem a Mesteres receptkártyáim (nézz utána itt) között erre a gyöngyszemre. Gyorsan kész lett és mondhatom meglehetősen nagy örömet jelentett a fogyasztása is. Bár szívesebben ennék csokit, vagy rizst, vagy pudingot, vagy tortát, vagy fagyit, vagy kekszet…értitek, nem?????? De legalább kisebb a seggem…
Fecsegek itt, mint akinek tényleg elment az esze…jöjjön mááááá végre a recept!

Hozzávalók:
1 közepes padlizsán
1 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
1 400g-os konzerv hámozott, darabolt paradicsom
olívaolaj
1 csipet cukor (nálam egy Canderel pötty)
1 kk citromlé
só, bors

A padlizsánt felkockáztam, majd egy teflon lábosban az olívaolajon megpirítottam a kockák minden oldalát. Ehhez hozzáadtam a paradicsomot, az összevágott petrezselymet és fokhagymát. Fűszereztem, hozzáadtam a citromlevet és a cukrot. Lefedtem és 10 percig pároltam.

Ha nem lenne a diéta megszórtam volna parmezán sajttal…hűűűű.

Gombás rakott brokkoli

Maga a főzés már jó két hete történt, de a bejegyzés mindenféle hülye elmaradás miatt csak most valósul meg.
Észrevettem mostanában, amióta fanatikusan csak gasztroblogokat olvasok szinte minden receptem alapját valamelyik kedves blogger-kolléga oldaláról szerzem. Így történt ez most is. Bár most is eszközöltem egy kevés változtatást.

Hozzávalók:

1 kg brokkoli
30 dkg darált marhahús
néhány szem gomba
egy kis vöröshagyma
2 tojás
10 dkg füstölt sajt
oregáno, bazsalikom
só, bors

A brokkolit (most lusta voltam és mirelitet vettem) puhára pároltam. A hagymát apróra vágtam, és a felét a forró olíva olajon megpirítottam, majd a darálthússal megpároltam A fűszereket a végén kevertem bele. A gombát is felszeleteltem,és a hagyma másik felével és a sóval, borssal puhára pároltam. Egy tűzálló tálat kivajaztam, beletettem a brokkolit és a húst, majd a gombát. Ráöntöttem a felvert tojásokat, és az egészet megszórtam a reszelt sajttal. Legközelebb én ezt a két tojást biztos, hogy kihagyom. Nekem azok a részek sokkal jobban ízlettek, ahova nem jutott a tojásból.

180 fokos előmelegített sütőben 30 percig sütöttem. Nemcsak nekem, hanem Ritának is ízlettJ Jól jött a hülye Norbi kickbox edzés után. Mert a rakott brokkoli sokkal jobb mint Norbi...és ez egy vitathatatlan tény:)

Paradicsomos túrós lepény

Kevés rágcsálnivalót sütöttem a hóhérdiéta óta...részben azért mert nem nagyon voltak vendégeim részben azért mert általánosságban elegem van, szebb szavakkal kurvára kivagyok már az egésztől. Könnyebbé teszi az elviselést ha találok valami olyan finom receptet, amit könnyen át tudok formálni olyanra amit még meg is ehetek. Na ilyet találtam pár hete itt. És pár apróbb változtatás és készen is van a tökéletes nassolnivaló spontán Juno-nézés mellé. Kevés film van amit annyira szeretnék, mint a Juno. Mert hihetetlen szövegek és karakterek vannak benne és hogy egy másik kedvencemet idézzem: „the soundtrack kicks ass”!
Sokszor láttam már, és sokszor fogom még az biztos. Egy tökéletes péntek esti film egy olyan péntekre, amikor nincs kedved kimozdulni, mert nagyon elfáradtál.
De mibe is fáradtam el? Hiszen aznap nem dolgoztam...szabadságon voltam...délelőtt még sűrű ködben mentem fel a várba, de mire végeztem a Vajda kiállítással, már gyönyörű idő volt. A kiállítás minden intelem ellenére nekem nagyon tetszett. Megdöbbentő volt számomra, hogy egy ilyen fiatalon elhunyt művésznek mennyi korszaka lehet. Még pár napig megtekinthető, mindenkinek ajánlom.
A kiállítás után pedig irány a turkálótúra...tudniillik hihetetlen csökkenésemhez lassan egy új ruhatárra is szükségem van...és ott akkor a Kossuth utcában ért a hidegzuhany...bezárt a kedvenc turkálom...egyszerűen nincs többé...nem baj, nem kell búslakodni, találtam egy újat...vettem is egy farmerkabátot, amiben egész tavasszal fogok nyomulni és egy kis nyári ruhát, ami most a nagy mínuszokban elég abszurdnak hat...
Utána pedig egy kis lődörgés és üldögélés a Liszt Ferenc téren és a Szimplában...zaklató beszélgetéssel, hogy hogyan is fogjuk tudni kezelni ha majd lesznek gyerekeink és azok még kamaszodni is kezdenek...szóval csupa light dolog...

Na és most hogy regényt írtam a szabadnapomról íme a recept:

Hozzávalók:
A paradicsomos tésztás részhez:
egy 40 dkg-os darabos paradicsomkonzerv (legközelebb egy kicsit többet raknék bele)
egy evőkanál olívaolaj
két gerezd fokhagyma
3 tojás
9 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
két csipetnyi bazsalikom
só, bors

A túrós masszához:
negyed kiló sovány tehéntúró
1 tojás
1 teáskanál oregánó
2 dkg kiőrlésű rozsliszt
só, bors

A paradicsomokat, az olajat, az összezúzott fokhagymát és a bazsalikomot 10 percig főztem. Hagytam kihűlni, majd hozzákevertem a tojásokat, a lisztet és a fűszereket. A masszát beleöntöttem egy sütőpapírral kibélelt 20*30-s tepsibe. És ezzel felavattam a gyönyörű új tescós tepsimet, ami egyszerűen tökéletes:)
A túrós részhez a hozzávalókat is összekevertem majd egyenletesen elosztottam a paradicsomos tésztán.
Betoltam a 200 fokos előmelegített sütőbe és 40 percig sütöttem.

Salátát is ettünk hozzá és nagyon finom volt!

Kooperáció-avagy az erdei gyümölcsös joghurttorta esete

Mire is jó a kooperáció? Az együttműködés a legjobb módja annak, hogy hiányosságaid orvosold…. Mert…Nem mintha nem lennék sok mindenben hihetetlenül ügyes… például senki sem tud gyorsabban és tartósabban dalszövegeket, filmjeleneteket, hülye idézeteket és adatokat megjegyezni, majd az alkalmas pillanatban szellemesen előrukkolni vele.
+Kevés emberben van meg a cinizmusnak olyan tökéletes aránya, mint bennem, ami zseniális öniróniámban és önönmagam humoros ostorozásában is megjelenik… Sőt…Van még egy-két tehetségem, ha tehetségnek számít fantasztikus empátiám, listák megtanulási képességem, számok megjegyzése, spontán sírás, mindenekfeletti érzékenység, koktélkitalálás, lelkesedés….ilyenek (see the irony?)
De vannak dolgok, amikben kifejezetten nagy hiányosságaim vannak…most nem írnék le egy számos pontot tartalmazó listát, részben mert nincs annyira szuper hangulatom, részben mert lusta is vagyok, de megnevezném mindenekelőtt a fényképezést. (Ami egy gasztroblognál egyre inkább kezdek rájönni, meglehetősen fontos.)
Félreértés ne essék, imádok fényképeket csinálni, halál lelkesen kattogtatok, de nem nevezném jó teljesítménynek, hogy a 100000 készített kép közül mondjuk úgy 10 jó.
Hogyan orvosolható ez a probléma?

1. Az egyik megoldás az lenne, ha valahogy holnap úgy ébrednék fel, hogy hirtelen megáldottak volna a fotózás képességével. Ez nem igazán tűnik valószínűnek.
2. A másik lehetőség beiratkozni egy fotós tanfolyamra, hátha a szorgalom ebben az esetben is beválna, és kitartó munkával megjelenne bennem a tehetség szikrája. Ez időigényes és drága…és mint az előbb is utaltam rá elég lusta vagyok.
3. A C válasz pedig keresni valakit aki ügyesebb nálad, majd megvalósítani egy kooperációt.

Ez történt.

És mi volt a kooperáció lényege: én elkészítettem életem első szénhidrátszegény süteményemet (ami egyébként elnyerte tetszésemet), Tibi (akivel egyébként valamikor valamit kandírozni fogunk…és más képei is vannak itt! ) pedig csinált róla képeket. Amik jobbak lettek mintha én csináltam volna. És íme a végeredmény.
Szerintem win-win (win -ala Office) a szituáció.
(ja, a recept nem saját találmány…itt a felhasznált irodalom)

Hozzávalók:

700 gr joghurt
3 evőkanál édesítő (legközelebb többet rakok bele)
1 doboz mélyhűtött erdei gyümölcs
1 zacskó zselatin,
1 dl tejszínből hab

A joghurtot, az édesítőt és a zselatint egy lábosban összekevertem, és felmelegítettem, de nem forraltam. A kiengedett gyümölcs levét hozzáöntöttem, amitől szép babás színe lett. Amikor kicsit kihűlt hozzáadtam a tejszínhabot és a gyümölcsöt. Én quiche formában szilárdítottam egész éjjel, de biztos lehetne legközelebb mindenféle vicces alakzatban is.

take two

Megpróbálok visszatérni. Újra rendszeresíteni az írást és a főzést. Kis rendszert vinni, az amúgy mostanság meglehetősen zilált életembe.
Biztos sokat fogok majd még eltűnésem okairól írni, de előjáróban annyit, hogy december közepe óta az egyik legrosszabb, legnehezebben megvalósított rémálmom válik valóra.

Jó, nem ennyire drámai a helyzet, de az biztos, hogy nem a legrózsásabb. Ugyanis december közepe óta egy meglehetősen szigorú szénhidrátszegény diétának vagyok az áldozata...és a rendszeres sporté is. Persze amikor ezt így előadom nem tűnik valami komolynak, nagy problémának. De aki valaha az életében találkozott/váltott velem akár négy szót is tudhatja, hogy ezek a dolgok nagyon távol állnak a személyiségemtől.

Én ugyanis hihetetlenül lusta vagyok, nem vagyok alkalmas a rendszeres sportra. Utálok átöltözni sportszerkóba, nem szeretek sportolás közben izzadni és utána sem szeretem azt az érzést, amire mások azt mondják, hogy mennyire fantasztikusan jól esett...szerintem csak ámítják önmagukat.
Mindenesetre egy hónapja nagyon rendesen nyomom...átöltözöm, izzadok, általában közel kerülök az újraélesztés állapotához. Utána pedig behúzom a naptáromban a strigulát, hogy a kötelező heti edzésből még egy elmúlt.

És ennek a hóhérdiétának esett valahogy áldozatául a rendszeres főzésem is....igaz készültek gyöngyszemek azóta is, amelyeknek a posztjait igyekszem most szép lassan és komótosan pótolni.

A másik meghatározó oka annak, hogy mostanság nem írok, az az hogy nem rendeltetésszerűen használom a gépemet. Mostanában ugyanis egyetlen funkciója a The Office részek lejátszása. Igen, igen megint rákattantam egy sorozatra. Megint egész napokra eltűnök a normális emberek soraiból, akik kimozdulnak az utcára és nem egy monitorhoz láncolva élik mindennapjaikat. Na jó, most már nem is vagyok annyira durva, mint régen, mert ugye munkahelyen nem találták ki még az Office-szabadságot, vagy az Office-szabadnapot...kár, igazán szükség lenne rá. Mindenkire ráfér egy kis Jim&Pam...ugyanis jó tesz a léleknek.

És hogy a fotó se maradjon el, íme így nézett ki a lakás egy meghatározó pontja az ünnepek után:)

Diétás és egyszerű- Parmezános zöldbab

Igen végérvényesen vége a nyárnak. Kezdődik a lehangoló ősz és a szomorú tél. És mi a legmeggyőzőbb bizonyítéka ennek a ténynek? Megbetegedtem, mint mindig ilyenkor. Érkezett a gyomorvírus és a takony nagy mennyiségben...ennyit lehet rá mondani, hogy ehhhhhhh.
Közben volt névnapom. Általában nem kedvelem az ünnepeket, de ez jól sikerült a betegséget leszámítva. Móni, kedves kolleganőm sütött nekem süti, amit csak napokkal a jeles esemény után tudtam megkóstolni, a kedves gyomorbaciknak köszönhetően. De még napok múltán is isteni finom volt. Fotó készült, a receptet majd közlöm, mert úgyis ki akarom próbálni.
Szóval a névnap kellemesen telt, még kedvenc doktorommal is találkoztam, aki megjegyezte, hogy mostanság elég gyakran lát...hát igen. Az ősz már csak ilyen.

A négy nap krumplidiéta után végre tudtam főzni. És készítettem ezt a parmezános zöldbabot.

Hozzávalók:

500g zöldbab
1 tejföl
30 g parmezán sajt
só

A zöldbabot megpárolom, lecsepegtettem, majd egy tűzálló tálba pakolom. Rá a tejfölt a sót és a sajtot. 180 fokos sütőben sütöttem fél órát. Diétás és egyszerű…hát mostanság ennyi jut a gasztronómiai élményekből…