Joghurttorta csokiöntettel és grillázzsal

Rögtön az elején bevallom, nem voltam képes grillázst készíteni. a végeredmény elsősorban Vera műve (megmentette a desszertet :)), de a torta az enyém, szóval azért nem olyan rossz az arány.
a receptet a blikk nők konyha újságból szedtem. blikk nők és Zsófi. blikk nők és Zsófi. fellengzős lenne amit most leírnék szóval kihagyom. annyit hozzáteszek, h mint mindig módosítottam, itt a piskóta helyett egy egyszerű keksz alapot csináltam.

amúgy ebben a pillanatban döntöttem el, h a bejegyzéseknél könyvajánlót is szeretnék. most fejeztem be Háy Jánostól A gyerek című regényt és egészen odavoltam. olyan elképesztő egyszerű eleganciával mutatja be a legkülönfélébb emberi sorsokat,h hihetetlen. akit érdekel holnap viszem vissza az Andrássy könyvtárba.

Jöjjön a recept is már végre.

Hozzávalók:
kekszalap:

1,5 bögre darált keksz
3/4 bögre zabpehely
3 ek porcukor
10 dkg olvasztott vaj

Joghurtos réteg:
450 g joghurt
1 dkg zselatin
15 dkg porcukor
10 dkg fehér csoki
5 dkg étcsoki
2 dl habtejszín

Grillázs:
15 kg cukor (fele nád)
10 dkg aprított mandula

Csokimáz:
1 dl tej
2 dl habtejszín
2dkg kakaópor
15 dkg étcsoki
0,5 dl csokis krémlikőr

A kekszalaphozz mindent egy tálban összekevertem, majd belelapogattam egy 25 cm-s kapcsos tortaforma aljába. és betettem a hűtőbe amíg a többit összeállítottam.

A joghurtot és a cukrot összekevertem, majd hozzáadtam a összevágott csokikat és a felvert tejszínhabot és az elkészített, kihűtott zselatint.

ezt ráöntöttem a kekszalapra, majd jól letakarva betettem a hűtőbe. kb 6 órát állt, de szerintem lehet kevesebb is.

A csokiöntet elkészítése már az aktív vendégségidőszakban történt, egyszerre a grillázsmentési akcióval.
felforraltam a tejet, a tejszínt a kakakóval, majd beleöntöttem a csokit és a likőrt. nélküle is jó lehet a torta, de a csokiöntet ugye mindig MENŐ. ugye?

a grillázshoz még annyit, h miután a cukor karamellizálódik egy olajozott alufóliára kell kiszedni a forró cuccot, majd kihűlve lehet törni.

én tízből nyolcat adok ennek a tortának.

VKF! XXIII.- Napraforgómagos keksz

Ez a XXIII. VKF különleges számomra...nemcsak amiatt, mert a 23 egy jó szám és szeretem az olajos magvakat, hanem mert ez lesz az első VKF amiről nemcsak érdeklődve olvasok, hanem részt is veszek benne. Elég sokáig tartott összeszedni a bátorságomat, de hát ez van...nem vagyok kifejezetten az a határozott, "nemtöketlenkedő" típus.

Na de mindegy, mert most összeszedtem magam és írom ezt a bejegyzést a XXIII. VKF-re, amelyet Grenadine hirdetett Magvas gondolatok címmel. Szóval igazából már egy ideje ezek az olajos magvakon jár az agyam...kerestem a megfelelő receptet, amelyiket át is tudok úgy alakítani, hogy megkóstolhassam. És íme ezt találtam (mesterkiadós recept, olvass róla bővebben korábbi bejegyzésemben és itt):

Hozzávalók:

10 dkg hideg vaj

3 dkg porcukor (édesítő)

4 dkg barnacukor (édesítő)

1 kk vaníliás cukor

1 tojás

1 csipet só

5 dkg teljes kiőrlésű liszt (rozs)

8 dkg finomliszt (durum)

5 dkg zabpehely

1 ek sütőpor10 dkg étcsokoládé (diabetikus)

10 dkg napraforgómag

A vajat és a cukrokat a tojással simára kevertem. Egy másik edényben összekevertem a liszteket, a zabpelyhet és a sütőport és a sót, majd hozzáadtam a masszához. Jól összedolgoztam robotgéppel. Ehhez adtam a kis darabokra vágott étcsokoládét. A tésztát nagyon ragacsosnak találtam, ezért folpackba csomagoltam és hűtőbe tettem egy 20 percre....addig elmosogattam az edényeket...és meglepődtem, mert ez a fajta hatékonyság és időkihasználás meglehetősen szokatlan tőlem!

Amikor már szeletelhető állagú volt a tészta egy deszkán 4 cm átmérőjű rúddá nyújtottam és 1 cm-es szeletekre vágtam. Ezekből először gömböket formáztam, majd kilapítottam. Egy tányérban megforgattam a kekszeket a napraforgómagban, majd sütőpapíros tepsibe fektettem őket.

15 percig sütöttem 200 fokos előmelegített sütőben. És íme a finom végeredmény:

Nagy lemaradás pótlása és a 100. bejegyzés ünneplése

Ez a leírás és a képek is október elején készültek, de mostanáig nem tudtam közzétenni. Nem baj legyen ez méltóan a 100. bejegyzésem. Juhéjjj!

Zsuzsa tanult már hetek óta. Ilyenkor, mint a többi jeles eseménykor szeretek sütni. Most tanulós-sütit készítettem. Olyat akartam választani, amit jól lehet rágcsálni, egyszerű és finom. Így esett erre a csokis-mogyorós sütire a választásom, amit Latsiakonyhájában találtam. Előtte még sohasem használtam sűrített tejet, de hogy Jánost idézzem „ezentúl mindenre ezt kell tenni”. Jó, talán azért nem mindenre, de tény, hogy isteni lett a süti.

Hozzávalók:

30 dkg darált keksz
15 dkg vaj
20 dkg tejcsoki
3,5 dl édes, sűrített tej
15 dkg dió
15 dkg mogyoró

A darált kekszet összedolgoztam a puha vajjal, majd ezt egy sütőpapírral kibélelt tepsibe nyomkodtam. Rászórtam az összetört tejcsokit, majd az összeaprított diót és a mogyorót. Az egészet meglocsoltam a sűrített tejjel, majd
180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütöttem.
Mielőtt felszeleteltem volna hagytam kihűlni.

A visszajelzésekből úgy tudom, hogy tanuláshoz és csak általános nassoláshoz is tökéletes volt a sütim:)