Medvehagyma pesto

Diplomamunkán innen és diplomamunkán túl élek és kísérletezgettem is.

emellett persze volt egy csomó nagyon furcsa és mondhatom felkavaró élményem. de a bölcs pszicsó azt mondja, jobb lesz nekem ha ezeket élő emberekkel (barátokkal) beszélem meg és nem menekülök az internet névtelen virtualitásába...szóval erről hallgatnom kell. (persze mindez nem zárja ki azt, h éppen emiatt tudom ezt megbeszélni a barátaimmal, akik látják ezt a bejegyzést és felhívnak, mondjuk. vagy ilyesmi. de ez meg már a puszta számítás)
a virtualitást amúgy is próbálom csökkenteni, de nem megy. szóval ja.
ez a recept is azért kerül fel a viszonylag, mert megszavaztattam (!) a rajongóim (önmagában is ellentmondás) között. és érdekes módon nem a csodálatos torta került ki győztesként hanem ez.

szóval a medvehagymamánia tulajdonképpen éppen ezzel a pestóval kezdődött. kétszer készítettem, másodszorra már közel ipari mennyiségben. valamit azért mégis örökölhettem Aputól, van egy kis természettudományos-kísérletezős dolog a véremben. ugyanis imádom a konyhát laboratóriumként használni. odavagyok ezektől az újdonságoktól teljesen.

És akkor íme a recept.

Sajnos amekkora lüke vagyok nem csináltam az egész mennyiségről képet, csak az előtte és utána fázisban. majd jövőre.

Hozzávalók:

3 csokor medvehagyma

2 csomag fenyőmag (100g)

0,5 csomag napraforgómag (100g)

3 dl olívaolaj

kb 100g reszelt parmezán

fél citrom leve

só, bors

A medvehagymát alaposan megmostam, majd összevágtam. utána kisebb adagokban konyhai aprítóban összeaprítottam. a magokat megpirítottam, majd ők is mentek az aprítóba.

Az alapanyagokat egy nagy tálba tettem és elkezdtem botmixelni. sokáig. és amikor már azt hiszed kész, tovább botmixelni.

Az arányok nem biztosak, mert addig pakolgattam bele a sajtot, olajat és fűszereket amíg finom nem lett. :) És azt hiszem ez kb a legszarabb kép az egész blogon, de nyithatok erről is egy kisebb szavazást :)