Kooperáció-avagy az erdei gyümölcsös joghurttorta esete

Mire is jó a kooperáció? Az együttműködés a legjobb módja annak, hogy hiányosságaid orvosold…. Mert…Nem mintha nem lennék sok mindenben hihetetlenül ügyes… például senki sem tud gyorsabban és tartósabban dalszövegeket, filmjeleneteket, hülye idézeteket és adatokat megjegyezni, majd az alkalmas pillanatban szellemesen előrukkolni vele.
+Kevés emberben van meg a cinizmusnak olyan tökéletes aránya, mint bennem, ami zseniális öniróniámban és önönmagam humoros ostorozásában is megjelenik… Sőt…Van még egy-két tehetségem, ha tehetségnek számít fantasztikus empátiám, listák megtanulási képességem, számok megjegyzése, spontán sírás, mindenekfeletti érzékenység, koktélkitalálás, lelkesedés….ilyenek (see the irony?)
De vannak dolgok, amikben kifejezetten nagy hiányosságaim vannak…most nem írnék le egy számos pontot tartalmazó listát, részben mert nincs annyira szuper hangulatom, részben mert lusta is vagyok, de megnevezném mindenekelőtt a fényképezést. (Ami egy gasztroblognál egyre inkább kezdek rájönni, meglehetősen fontos.)
Félreértés ne essék, imádok fényképeket csinálni, halál lelkesen kattogtatok, de nem nevezném jó teljesítménynek, hogy a 100000 készített kép közül mondjuk úgy 10 jó.
Hogyan orvosolható ez a probléma?

1. Az egyik megoldás az lenne, ha valahogy holnap úgy ébrednék fel, hogy hirtelen megáldottak volna a fotózás képességével. Ez nem igazán tűnik valószínűnek.
2. A másik lehetőség beiratkozni egy fotós tanfolyamra, hátha a szorgalom ebben az esetben is beválna, és kitartó munkával megjelenne bennem a tehetség szikrája. Ez időigényes és drága…és mint az előbb is utaltam rá elég lusta vagyok.
3. A C válasz pedig keresni valakit aki ügyesebb nálad, majd megvalósítani egy kooperációt.

Ez történt.

És mi volt a kooperáció lényege: én elkészítettem életem első szénhidrátszegény süteményemet (ami egyébként elnyerte tetszésemet), Tibi (akivel egyébként valamikor valamit kandírozni fogunk…és más képei is vannak itt! ) pedig csinált róla képeket. Amik jobbak lettek mintha én csináltam volna. És íme a végeredmény.
Szerintem win-win (win -ala Office) a szituáció.
(ja, a recept nem saját találmány…itt a felhasznált irodalom)

Hozzávalók:

700 gr joghurt
3 evőkanál édesítő (legközelebb többet rakok bele)
1 doboz mélyhűtött erdei gyümölcs
1 zacskó zselatin,
1 dl tejszínből hab

A joghurtot, az édesítőt és a zselatint egy lábosban összekevertem, és felmelegítettem, de nem forraltam. A kiengedett gyümölcs levét hozzáöntöttem, amitől szép babás színe lett. Amikor kicsit kihűlt hozzáadtam a tejszínhabot és a gyümölcsöt. Én quiche formában szilárdítottam egész éjjel, de biztos lehetne legközelebb mindenféle vicces alakzatban is.