Megpróbálok visszatérni. Újra rendszeresíteni az írást és a főzést. Kis rendszert vinni, az amúgy mostanság meglehetősen zilált életembe.
Biztos sokat fogok majd még eltűnésem okairól írni, de előjáróban annyit, hogy december közepe óta az egyik legrosszabb, legnehezebben megvalósított rémálmom válik valóra.
Jó, nem ennyire drámai a helyzet, de az biztos, hogy nem a legrózsásabb. Ugyanis december közepe óta egy meglehetősen szigorú szénhidrátszegény diétának vagyok az áldozata...és a rendszeres sporté is. Persze amikor ezt így előadom nem tűnik valami komolynak, nagy problémának. De aki valaha az életében találkozott/váltott velem akár négy szót is tudhatja, hogy ezek a dolgok nagyon távol állnak a személyiségemtől.
Én ugyanis hihetetlenül lusta vagyok, nem vagyok alkalmas a rendszeres sportra. Utálok átöltözni sportszerkóba, nem szeretek sportolás közben izzadni és utána sem szeretem azt az érzést, amire mások azt mondják, hogy mennyire fantasztikusan jól esett...szerintem csak ámítják önmagukat.
Mindenesetre egy hónapja nagyon rendesen nyomom...átöltözöm, izzadok, általában közel kerülök az újraélesztés állapotához. Utána pedig behúzom a naptáromban a strigulát, hogy a kötelező heti edzésből még egy elmúlt.
És ennek a hóhérdiétának esett valahogy áldozatául a rendszeres főzésem is....igaz készültek gyöngyszemek azóta is, amelyeknek a posztjait igyekszem most szép lassan és komótosan pótolni.
Biztos sokat fogok majd még eltűnésem okairól írni, de előjáróban annyit, hogy december közepe óta az egyik legrosszabb, legnehezebben megvalósított rémálmom válik valóra.
Jó, nem ennyire drámai a helyzet, de az biztos, hogy nem a legrózsásabb. Ugyanis december közepe óta egy meglehetősen szigorú szénhidrátszegény diétának vagyok az áldozata...és a rendszeres sporté is. Persze amikor ezt így előadom nem tűnik valami komolynak, nagy problémának. De aki valaha az életében találkozott/váltott velem akár négy szót is tudhatja, hogy ezek a dolgok nagyon távol állnak a személyiségemtől.
Én ugyanis hihetetlenül lusta vagyok, nem vagyok alkalmas a rendszeres sportra. Utálok átöltözni sportszerkóba, nem szeretek sportolás közben izzadni és utána sem szeretem azt az érzést, amire mások azt mondják, hogy mennyire fantasztikusan jól esett...szerintem csak ámítják önmagukat.
Mindenesetre egy hónapja nagyon rendesen nyomom...átöltözöm, izzadok, általában közel kerülök az újraélesztés állapotához. Utána pedig behúzom a naptáromban a strigulát, hogy a kötelező heti edzésből még egy elmúlt.
És ennek a hóhérdiétának esett valahogy áldozatául a rendszeres főzésem is....igaz készültek gyöngyszemek azóta is, amelyeknek a posztjait igyekszem most szép lassan és komótosan pótolni.
A másik meghatározó oka annak, hogy mostanság nem írok, az az hogy nem rendeltetésszerűen használom a gépemet. Mostanában ugyanis egyetlen funkciója a The Office részek lejátszása. Igen, igen megint rákattantam egy sorozatra. Megint egész napokra eltűnök a normális emberek soraiból, akik kimozdulnak az utcára és nem egy monitorhoz láncolva élik mindennapjaikat. Na jó, most már nem is vagyok annyira durva, mint régen, mert ugye munkahelyen nem találták ki még az Office-szabadságot, vagy az Office-szabadnapot...kár, igazán szükség lenne rá. Mindenkire ráfér egy kis Jim&Pam...ugyanis jó tesz a léleknek.
És hogy a fotó se maradjon el, íme így nézett ki a lakás egy meghatározó pontja az ünnepek után:)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése