Joghurttorta csokiöntettel és grillázzsal

Rögtön az elején bevallom, nem voltam képes grillázst készíteni. a végeredmény elsősorban Vera műve (megmentette a desszertet :)), de a torta az enyém, szóval azért nem olyan rossz az arány.
a receptet a blikk nők konyha újságból szedtem. blikk nők és Zsófi. blikk nők és Zsófi. fellengzős lenne amit most leírnék szóval kihagyom. annyit hozzáteszek, h mint mindig módosítottam, itt a piskóta helyett egy egyszerű keksz alapot csináltam.

amúgy ebben a pillanatban döntöttem el, h a bejegyzéseknél könyvajánlót is szeretnék. most fejeztem be Háy Jánostól A gyerek című regényt és egészen odavoltam. olyan elképesztő egyszerű eleganciával mutatja be a legkülönfélébb emberi sorsokat,h hihetetlen. akit érdekel holnap viszem vissza az Andrássy könyvtárba.

Jöjjön a recept is már végre.

Hozzávalók:
kekszalap:

1,5 bögre darált keksz
3/4 bögre zabpehely
3 ek porcukor
10 dkg olvasztott vaj

Joghurtos réteg:
450 g joghurt
1 dkg zselatin
15 dkg porcukor
10 dkg fehér csoki
5 dkg étcsoki
2 dl habtejszín

Grillázs:
15 kg cukor (fele nád)
10 dkg aprított mandula

Csokimáz:
1 dl tej
2 dl habtejszín
2dkg kakaópor
15 dkg étcsoki
0,5 dl csokis krémlikőr

A kekszalaphozz mindent egy tálban összekevertem, majd belelapogattam egy 25 cm-s kapcsos tortaforma aljába. és betettem a hűtőbe amíg a többit összeállítottam.

A joghurtot és a cukrot összekevertem, majd hozzáadtam a összevágott csokikat és a felvert tejszínhabot és az elkészített, kihűtott zselatint.

ezt ráöntöttem a kekszalapra, majd jól letakarva betettem a hűtőbe. kb 6 órát állt, de szerintem lehet kevesebb is.

A csokiöntet elkészítése már az aktív vendégségidőszakban történt, egyszerre a grillázsmentési akcióval.
felforraltam a tejet, a tejszínt a kakakóval, majd beleöntöttem a csokit és a likőrt. nélküle is jó lehet a torta, de a csokiöntet ugye mindig MENŐ. ugye?

a grillázshoz még annyit, h miután a cukor karamellizálódik egy olajozott alufóliára kell kiszedni a forró cuccot, majd kihűlve lehet törni.

én tízből nyolcat adok ennek a tortának.

Medvehagymás pogácsa

A tegnapi főzős nap volt. meg alvós. nyomtam egy laza háromésfélórás szundit. nem mintha nem férne rám. az elmúlt egy hét volt a diplomamunkamóka vége. persze korábban elhatároztam, hogy nem hagyom az utolsó percre, nem fogok idegbetegen szerkesztgetni, felárral expresszköttetni... persze mindez nem valósult meg és az elmúlt hétköznapkat átlagosan három órányi alvással csináltam végig.

na de igazából a medvehagyma a lényeg.
idén találkoztunk először és szerelem volt első látásra. sajnos nem lesz egy tartós kapcsolat ugyanis nemsokára itt a szezon vége, de jövőre vele újra ugyanitt. vagy valami hasonló.

a medvehagymás pogácsa alapja Anyu túróspogija. annyi különbség, hogy van benne medvehagyma. mert mostanában mindenben van medvehagyma ami kikerül a gubomanokonyhából. (és gyakorlatilag minden ami a lakásból kikerül medvehagyma illatot áraszt magából)

nem vagyok ma kreatív, nem tesz jót az első szabad hétvégémen ez az eső.

szóval a recept:

25 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
25 dkg vaj
25 dkg félzsíros túró
12 szál medvehagyma- apróra vágva
só

először a lisztet, sót és vajat gyúrtam össze, majd ehhez adtam a túrót és a medvehagymát. amikor összeállt fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe, h addig szundizzon mint én.

a rozslist miatt a tészta nyújthatatlan ezért nem szaggatom, hanem kis gombócokat gyúrok belőle. általában megkenegetem a tetejét tojással, de tegnap ezt nem tettem.

állítom, h ez a legjobb pogirecept! más szerint is. azt hiszem :)

amikor elkezdtem ezt a számot hallgattam. a vendégek megérkezése előtt szintén. szeretem ezt a számot!

Medvehagyma pesto

Diplomamunkán innen és diplomamunkán túl élek és kísérletezgettem is.

emellett persze volt egy csomó nagyon furcsa és mondhatom felkavaró élményem. de a bölcs pszicsó azt mondja, jobb lesz nekem ha ezeket élő emberekkel (barátokkal) beszélem meg és nem menekülök az internet névtelen virtualitásába...szóval erről hallgatnom kell. (persze mindez nem zárja ki azt, h éppen emiatt tudom ezt megbeszélni a barátaimmal, akik látják ezt a bejegyzést és felhívnak, mondjuk. vagy ilyesmi. de ez meg már a puszta számítás)
a virtualitást amúgy is próbálom csökkenteni, de nem megy. szóval ja.
ez a recept is azért kerül fel a viszonylag, mert megszavaztattam (!) a rajongóim (önmagában is ellentmondás) között. és érdekes módon nem a csodálatos torta került ki győztesként hanem ez.

szóval a medvehagymamánia tulajdonképpen éppen ezzel a pestóval kezdődött. kétszer készítettem, másodszorra már közel ipari mennyiségben. valamit azért mégis örökölhettem Aputól, van egy kis természettudományos-kísérletezős dolog a véremben. ugyanis imádom a konyhát laboratóriumként használni. odavagyok ezektől az újdonságoktól teljesen.

És akkor íme a recept.

Sajnos amekkora lüke vagyok nem csináltam az egész mennyiségről képet, csak az előtte és utána fázisban. majd jövőre.

Hozzávalók:

3 csokor medvehagyma

2 csomag fenyőmag (100g)

0,5 csomag napraforgómag (100g)

3 dl olívaolaj

kb 100g reszelt parmezán

fél citrom leve

só, bors

A medvehagymát alaposan megmostam, majd összevágtam. utána kisebb adagokban konyhai aprítóban összeaprítottam. a magokat megpirítottam, majd ők is mentek az aprítóba.

Az alapanyagokat egy nagy tálba tettem és elkezdtem botmixelni. sokáig. és amikor már azt hiszed kész, tovább botmixelni.

Az arányok nem biztosak, mert addig pakolgattam bele a sajtot, olajat és fűszereket amíg finom nem lett. :) És azt hiszem ez kb a legszarabb kép az egész blogon, de nyithatok erről is egy kisebb szavazást :)