Ricottás diótorta

Egész múlt héten arra készültem, hogy megsütöm a ricottás diótortát, aminek a receptjét a domesticgoddessen találtam. Szerda este voltunk is Verával Tescoban, és gondoltam mennyire jó lesz megvenni az összes alapanyagot...na két dolgot nem kaptam csak...ricottát és diót...ezek nélkül pedig elég nehéz lett volna ricottás diótortát sütni. (Jó nem volt teljesen haszontalan a teszkózás, mert megtaláltam gyermekkorom egyik kedvenc gagyifilmjét dvd-n, ráadásul 599-ért:)...láttátok a Hóbortos hétvégét????)

Szóval végül csak péntek este tudtam sütni, de így legalább segített nekem Zsuzsa...és még meg is tudtuk beszélni a diplomaosztós paráimat is:)

Hozzávalók:
15 dkg dió
25 dkg ricotta
12 dkg finomítatlan nádcukor
5 dkg porcukor
5 tojás
15 dkg liszt
15 dkg vaj + a kenéshez
1 ek. baracklekvár
díszítőcukor- továbbiakban csak zizi

A diót durvára vágtam (na jó ezt a Zsuzsa csinálta...én csak szemléltem) és száraz serpenyőben megpirítottam. A puha vajat a nádcukorral krémesre kevertem, majd hozzáadtam a tojássárgákat, a ricottát, a diót és a lisztet. A tojásfehérjéket csipet sóval felverte a Zsuzsa, majd hozzáadta a porcukrot és addig mixelte, amíg fényes, fehér hab nem lett belőle. A habot óvatosan a diós-ricottás masszához kevertem (ezt már tényleg én csináltam). 23 centi átmérőjű kapcsos tortaformát kivajaztam, beleöntöttem a tésztát és 200 fokra előmelegített sütőben 35 percig sütöttem. Amíg aranybarna nem lett a teteje...a sütési idő alatt kíválóan el lehet beszélgetni az élet nagy kérdéseiről, barátokról, fiúkról...új magassarkúkról, stb...stb....


A baracklekvárral megkentem a kész torta tetejét, majd egyenletesen megszórtam zizivel. A zizitől lesz egy kicsit kevésbé komoly a sütemény...olyan zsófis lett tőle:)