Joghurttorta csokiöntettel és grillázzsal

Rögtön az elején bevallom, nem voltam képes grillázst készíteni. a végeredmény elsősorban Vera műve (megmentette a desszertet :)), de a torta az enyém, szóval azért nem olyan rossz az arány.
a receptet a blikk nők konyha újságból szedtem. blikk nők és Zsófi. blikk nők és Zsófi. fellengzős lenne amit most leírnék szóval kihagyom. annyit hozzáteszek, h mint mindig módosítottam, itt a piskóta helyett egy egyszerű keksz alapot csináltam.

amúgy ebben a pillanatban döntöttem el, h a bejegyzéseknél könyvajánlót is szeretnék. most fejeztem be Háy Jánostól A gyerek című regényt és egészen odavoltam. olyan elképesztő egyszerű eleganciával mutatja be a legkülönfélébb emberi sorsokat,h hihetetlen. akit érdekel holnap viszem vissza az Andrássy könyvtárba.

Jöjjön a recept is már végre.

Hozzávalók:
kekszalap:

1,5 bögre darált keksz
3/4 bögre zabpehely
3 ek porcukor
10 dkg olvasztott vaj

Joghurtos réteg:
450 g joghurt
1 dkg zselatin
15 dkg porcukor
10 dkg fehér csoki
5 dkg étcsoki
2 dl habtejszín

Grillázs:
15 kg cukor (fele nád)
10 dkg aprított mandula

Csokimáz:
1 dl tej
2 dl habtejszín
2dkg kakaópor
15 dkg étcsoki
0,5 dl csokis krémlikőr

A kekszalaphozz mindent egy tálban összekevertem, majd belelapogattam egy 25 cm-s kapcsos tortaforma aljába. és betettem a hűtőbe amíg a többit összeállítottam.

A joghurtot és a cukrot összekevertem, majd hozzáadtam a összevágott csokikat és a felvert tejszínhabot és az elkészített, kihűtott zselatint.

ezt ráöntöttem a kekszalapra, majd jól letakarva betettem a hűtőbe. kb 6 órát állt, de szerintem lehet kevesebb is.

A csokiöntet elkészítése már az aktív vendégségidőszakban történt, egyszerre a grillázsmentési akcióval.
felforraltam a tejet, a tejszínt a kakakóval, majd beleöntöttem a csokit és a likőrt. nélküle is jó lehet a torta, de a csokiöntet ugye mindig MENŐ. ugye?

a grillázshoz még annyit, h miután a cukor karamellizálódik egy olajozott alufóliára kell kiszedni a forró cuccot, majd kihűlve lehet törni.

én tízből nyolcat adok ennek a tortának.

Medvehagymás pogácsa

A tegnapi főzős nap volt. meg alvós. nyomtam egy laza háromésfélórás szundit. nem mintha nem férne rám. az elmúlt egy hét volt a diplomamunkamóka vége. persze korábban elhatároztam, hogy nem hagyom az utolsó percre, nem fogok idegbetegen szerkesztgetni, felárral expresszköttetni... persze mindez nem valósult meg és az elmúlt hétköznapkat átlagosan három órányi alvással csináltam végig.

na de igazából a medvehagyma a lényeg.
idén találkoztunk először és szerelem volt első látásra. sajnos nem lesz egy tartós kapcsolat ugyanis nemsokára itt a szezon vége, de jövőre vele újra ugyanitt. vagy valami hasonló.

a medvehagymás pogácsa alapja Anyu túróspogija. annyi különbség, hogy van benne medvehagyma. mert mostanában mindenben van medvehagyma ami kikerül a gubomanokonyhából. (és gyakorlatilag minden ami a lakásból kikerül medvehagyma illatot áraszt magából)

nem vagyok ma kreatív, nem tesz jót az első szabad hétvégémen ez az eső.

szóval a recept:

25 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
25 dkg vaj
25 dkg félzsíros túró
12 szál medvehagyma- apróra vágva
só

először a lisztet, sót és vajat gyúrtam össze, majd ehhez adtam a túrót és a medvehagymát. amikor összeállt fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe, h addig szundizzon mint én.

a rozslist miatt a tészta nyújthatatlan ezért nem szaggatom, hanem kis gombócokat gyúrok belőle. általában megkenegetem a tetejét tojással, de tegnap ezt nem tettem.

állítom, h ez a legjobb pogirecept! más szerint is. azt hiszem :)

amikor elkezdtem ezt a számot hallgattam. a vendégek megérkezése előtt szintén. szeretem ezt a számot!

Medvehagyma pesto

Diplomamunkán innen és diplomamunkán túl élek és kísérletezgettem is.

emellett persze volt egy csomó nagyon furcsa és mondhatom felkavaró élményem. de a bölcs pszicsó azt mondja, jobb lesz nekem ha ezeket élő emberekkel (barátokkal) beszélem meg és nem menekülök az internet névtelen virtualitásába...szóval erről hallgatnom kell. (persze mindez nem zárja ki azt, h éppen emiatt tudom ezt megbeszélni a barátaimmal, akik látják ezt a bejegyzést és felhívnak, mondjuk. vagy ilyesmi. de ez meg már a puszta számítás)
a virtualitást amúgy is próbálom csökkenteni, de nem megy. szóval ja.
ez a recept is azért kerül fel a viszonylag, mert megszavaztattam (!) a rajongóim (önmagában is ellentmondás) között. és érdekes módon nem a csodálatos torta került ki győztesként hanem ez.

szóval a medvehagymamánia tulajdonképpen éppen ezzel a pestóval kezdődött. kétszer készítettem, másodszorra már közel ipari mennyiségben. valamit azért mégis örökölhettem Aputól, van egy kis természettudományos-kísérletezős dolog a véremben. ugyanis imádom a konyhát laboratóriumként használni. odavagyok ezektől az újdonságoktól teljesen.

És akkor íme a recept.

Sajnos amekkora lüke vagyok nem csináltam az egész mennyiségről képet, csak az előtte és utána fázisban. majd jövőre.

Hozzávalók:

3 csokor medvehagyma

2 csomag fenyőmag (100g)

0,5 csomag napraforgómag (100g)

3 dl olívaolaj

kb 100g reszelt parmezán

fél citrom leve

só, bors

A medvehagymát alaposan megmostam, majd összevágtam. utána kisebb adagokban konyhai aprítóban összeaprítottam. a magokat megpirítottam, majd ők is mentek az aprítóba.

Az alapanyagokat egy nagy tálba tettem és elkezdtem botmixelni. sokáig. és amikor már azt hiszed kész, tovább botmixelni.

Az arányok nem biztosak, mert addig pakolgattam bele a sajtot, olajat és fűszereket amíg finom nem lett. :) És azt hiszem ez kb a legszarabb kép az egész blogon, de nyithatok erről is egy kisebb szavazást :)

Füstölt sajtos-túrós-zöldséges lepény

„végy erőt magadon, és nekem címezve írj egy cikkecskét”.
Többször is hangoztattam már, hogy nekem van egy-két nagyon jó barátom. A quality over quantity féle. Na ezek a barátaim nyomnak, ösztönöznek akkor is, amikor padlón vagyok, vagy nincs kedvem semmihez, vagy csak egyszerűen ellustulok.
Rita, ő ilyen. Nyüstöl már egy ideje ezzel a blogcuccal. És ma megígértem neki, hogy teljesítem kívánságát.
(persze, mert kvázi szakácskönyvként használja a blogomat és már unja azokat amik évekkel ezelőtt kerültek fel)
Jó tanácsként mondta, hogy próbáljak visszaemlékezni arra, amikor ezt együtt főztük. Na ez megtörtént. Ez volt az ominózus „ha én Scarlett Johansson lennék” este. Hogy mi is volt ez? Nagyjából annyi, hogy még a főzés előtt (és alatt) lenyomtam kb 3 pohár bort, majd azon elmélkedtem (teljesen out of the blue), hogy ha én S.J. lennék mihez kezdenék szépségemmel. Nem emlékszem kristály tisztán minden részletre, de biztosan nemcsak jótékony célokra használnám fel.
Na jó, ennek itt nem sok értelme, van de hát az emlékek, az emlékek.

Jöhetne akár a recept. Nos, hát akkor jöjjön.
Tészta:
20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
10 dkg vaj
só
(pici víz. de tényleg pici)

Zöldséges izé:
1 vékony póréhagyma
2 gerezd fokhagyma
5 ek vaj
fél kiló mirelit zöldség (én a mexikóit szeretem, mert gyűlölöm a karfiolt és abban pedig nincs)
petrezselyem
30 dkg túró
1 dl tejföl
1 tojás
10 dkg füstölt sajt (na ezt nem írta a recept, de kevés olyan sós étel van amihez nem menő a füstöltsajt)
só, bors (ha jól emlékszem rózsaborsot használtunk)
(az eredeti recept még ír egy kis oregánót, de én azt annyira nem tudtam elképzelni, hogy hihetetlen. én tettem volna bele majorannát, de Rita megvétózta)

Első körben összegyúrtam a tésztát, majd fóliában pihentettem a hűtőben úgy fél órát. (ezalatt csúszott le a második pohár bor)
Majd 4 ek vajon megpároltam kis sóval a zöldségeket. a maradék egy ek vajon megfutattam a Rita által vékonyra szeletelt pórét, fokhagymát és petrezselymet. majd hozzáöntöttem a zöldségekhez.
amikor kicsit kihűlt belekevertem a reszeltsajtot, túrót, tejfölt, tojást és jól megfűszereztem.




Közben 180 fokos sütőben elősütöttem a tésztaalapot úgy 10-15 percig, majd rákanalaztam a masszát. sütöttem utána még 35 percig, amíg nagyon jó illata és szépen pirult teteje nem lett. (ez alatt ittam meg a maradék bort)

arra nem emlékszem, hogy akkor milyen zenét hallgattam, de ha most főznék ez menne.

Minden kezdet nehéz

Minden kezdet nehéz. Minden újrakezdés nehezebb. Mert ugye vannak az elvárások, meg milyen jól csináltad régen, hátad mögött meg ott toporog a kudarcérzés, meg minden szar. Korábban terápiának gondoltam a gasztroblogolást, most meg éppen emiatt kellene a terápia? Ugyanis itt ülök, este van sötét. És nagyjából annyira izgulok ettől az egésztől, mintha valami vizsga lenne. pedig csak írás basszus. Semmi más, csak a klaviatúra meg én. És mi ezer éve barátok vagyunk. Hiszen mindig is jobb voltam írásban, mint életben. vagy legalábbis összeszedettebb. de akkor most mi a fasz van? ha ez is eltűnik, akkor mi marad? És most itt ülök és sírás kerülget. De miért? tulajdonképpen mindig is jó élmények kötöttek a főzéshez. csak annyit kellene, hogy visszaemlékezzek ezekre. Vagy talán ez a baj? Hogy nincs semmi kedvem visszaemlékezni az elmúlt két év érzelmi hullámvasútjára? Most itt az alkalom, hogy újra kicsináljam magam? Kell ez nekem? Kell ez nektek? Ezek szerint kell. üdv újra a világomban! (biztos lesz étel-ital-zene-pszichológia-politika-család-barátság-könyvek-sírás-nevetés-okoskodás-bénázás-irónia- önirónia. összefoglalva, lesz egy kis Zsófi) És mindezt miért mondtam el? Talán azért mert írni őszintén jó. Talán menni fog az újrakezdés is.

Mi kerüljön a munkahelyi dobozba- pestós paprikás tészta

Korábban főztem már ezt, csak valahogy sohasem került fel a blogra, most meg a nagy itthonkodásban, ahogy nézegettem és válogattam a képeket, hirtelen megtaláltam, aztán gondoltam miért is ne.

Hozzávalók:
1 sárga californiai paprika
1 piros californiai paprika
pesto
háromszinű durumtészta
parmezán sajt
olívaolaj

A paprikákat megpirítottam az olívaolajon, majd hozzákevertem a pestót és a kifőzött tésztát. Kicsit összemelegítettem az egészet, majd ráreszeltem a sajtot. Úgy emlékszem 3 adagot is csomagoltam belőle és nagyon ízlett.

Arra nem emlékszem, akkor mit hallgattam, de most éppen erre a számra nosztalgiázom itt egymagamban.

Ricottával és pestoval töltött gomba

Az alapötlet ebből a könyvből származik, de lényeges egyszerűsítésekkel.

Hozzávalók:

gomba

ricotta sajt

pesto (elkurvulás ugyan a boltban vásárolt pesto, de hát a gyorsaság és a kényelem nagy úr)

A gombákat megmostam és a fejeket egy tűzálló tálba fektettem. Mindegyikbe kanalaztam egy kis ricottát, majd rá egy kis pesto-t.

200 fokos sütőben 20 perc alatt kész lett. Nagyon finom volt. Pont megfelelt péntekre, mivel pénteken finomat kell ebédelni...ugyebár:).

Én parmezánnal megszórt brokkolival ettem, de el tudok hozzá képzelni jobb köretet is. Akár egy egyszerű salátát...de a brokkoli nagyon egészséges...és éljen az egészség ugyebár:).

És hát azért érdemes megemlékezni arról a számról, amit gyakorlatilag egész pénteken hallgattam...ebéd előtt, ebéd után...

Grill zöldségtál itthon

Mint sokan mások fizetésem egy részét melegételutalványban kapom...hónapokig őrizgettem ezt a kis játékpénzt, megkerestük azt a helyet, ahol elkölthető hideg élelemre...stb stb. Mostanában viszont néha elcsábulok és rendelek. Van egy kedvencem a grill zöldségtál. Ami hihetetlenül finom, de jócskán megkérik az árát.

Múltkor miután 1490 Ft-os grillezett zöldségtálamat nagy boldogan megettem eszembe jutott, mi lenne ha megpróbálkoznék itthon valami hasonlóval. Olcsóbb lenne, és még biztos finomabb is.

Így született a következő étel:

Hozzávalók:

1 kis cukkini

1 zöld californiai paprika

1 piros californiai paprika

20 dkg feta sajt

olívaolaj

provance-i fűszerkeverék

A zöldségeket megmostam, felaprítottam, majd az ikeás grillserpenyőmön kis olívaolajon a fűszerekkel megsütöttem.

Amikor a zöldségek kész lettek kiszedtem és ugyanezt a műveletet elvégeztem a sajttal. Bár kicsit nehezebb volt kiszedni a serpenyőből...iszonyatosan megérte, mert nagyon-nagyon finom volt.

És egy kis matek:

1 cukkini: 199 ft

2 paprika: 367 Ft

sajt: 520 Ft

A többi alapanyg volt itthon...szóval: 1087 Ft...ami három étkezésre volt nekem elég...hah in your face kajarendelés.

És nézzétek meg milyen istenien nézett ki.

VKF! XXIII.- Napraforgómagos keksz

Ez a XXIII. VKF különleges számomra...nemcsak amiatt, mert a 23 egy jó szám és szeretem az olajos magvakat, hanem mert ez lesz az első VKF amiről nemcsak érdeklődve olvasok, hanem részt is veszek benne. Elég sokáig tartott összeszedni a bátorságomat, de hát ez van...nem vagyok kifejezetten az a határozott, "nemtöketlenkedő" típus.

Na de mindegy, mert most összeszedtem magam és írom ezt a bejegyzést a XXIII. VKF-re, amelyet Grenadine hirdetett Magvas gondolatok címmel. Szóval igazából már egy ideje ezek az olajos magvakon jár az agyam...kerestem a megfelelő receptet, amelyiket át is tudok úgy alakítani, hogy megkóstolhassam. És íme ezt találtam (mesterkiadós recept, olvass róla bővebben korábbi bejegyzésemben és itt):

Hozzávalók:

10 dkg hideg vaj

3 dkg porcukor (édesítő)

4 dkg barnacukor (édesítő)

1 kk vaníliás cukor

1 tojás

1 csipet só

5 dkg teljes kiőrlésű liszt (rozs)

8 dkg finomliszt (durum)

5 dkg zabpehely

1 ek sütőpor10 dkg étcsokoládé (diabetikus)

10 dkg napraforgómag

A vajat és a cukrokat a tojással simára kevertem. Egy másik edényben összekevertem a liszteket, a zabpelyhet és a sütőport és a sót, majd hozzáadtam a masszához. Jól összedolgoztam robotgéppel. Ehhez adtam a kis darabokra vágott étcsokoládét. A tésztát nagyon ragacsosnak találtam, ezért folpackba csomagoltam és hűtőbe tettem egy 20 percre....addig elmosogattam az edényeket...és meglepődtem, mert ez a fajta hatékonyság és időkihasználás meglehetősen szokatlan tőlem!

Amikor már szeletelhető állagú volt a tészta egy deszkán 4 cm átmérőjű rúddá nyújtottam és 1 cm-es szeletekre vágtam. Ezekből először gömböket formáztam, majd kilapítottam. Egy tányérban megforgattam a kekszeket a napraforgómagban, majd sütőpapíros tepsibe fektettem őket.

15 percig sütöttem 200 fokos előmelegített sütőben. És íme a finom végeredmény:

Gombás- zöldborsós ragu

A rizst pótlandó mostanában sok hajdinát eszem...egy baj van: a hajdinának van egy bizonyos mellékíze (gondolom ez a hajdinaíz...), ami nekem nem kifejezetten nyerte el a tetszésemet...Viszont rájöttem arra, hogy ha olyan étel mellé eszem a hajdinát, aminek nagyon intenzív íze van, akkor nem is olyan rossz. És mindehhez hozzájött az is, hogy nem volt itthon semmilyen hús...és nem is volt kedvem hússal foglalkozni. Így jött a gondolata ennek a ragunak. Elég gyorsan kész lett és tényleg nagyon jól funkcionált hajdina-ízelnyomóként:).

Hozzávalók:

250 g gomba (csiperke)

1 konzerv zöldborsó

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

5 dkg szalonna

majoranna

petrezselyem

só, bors

A gombát megpucoltam és nagyobb darabokra vágtam. Felaprítottam a hagymát és a szalonnát. Majd ezt megpirítottam, bele a hagymát. Amikor ez megpirult beledobtam a gombát, fűszereztem és 10 perc alatt, fedővel lefedve, puhára pároltam. A végén belekevertem a borsót és még egy kicsit összefőztem és kész is lett.

Az íze finom, az illata mennyei. És jó a hajdinához.

Paradicsomos sült padlizsán

Folytatódik a paradicsommániám. Igen, valahogy meg kellene gátolni ezt a fránya öregedést és szemráncosodást…hihetetlen hogy ezzel foglalkozom. Gondolom a sok diétától és fogyás kezd az agyamra menni, csökken annak is a térfogata rendesen.
Nem baj, mostantól extra energiát fordítok a kultúrálódásra, vettem is egy hihetetlen érdekesnek tűnő könyvet Berlinről (nézz utána itt) és már írom a könyvtárlistát. Most éppen Böll-t olvasok, de egyelőre nem fogott meg a könyv túlzottan…bár legalább nem a kisvárosi Amerikáról szól, abból mostanság túl sok volt.
Szóval visszatérve az evésre…gondoltam olyan kalóriaszegény ételt keresek amelynek még íze is van, így leltem a Mesteres receptkártyáim (nézz utána itt) között erre a gyöngyszemre. Gyorsan kész lett és mondhatom meglehetősen nagy örömet jelentett a fogyasztása is. Bár szívesebben ennék csokit, vagy rizst, vagy pudingot, vagy tortát, vagy fagyit, vagy kekszet…értitek, nem?????? De legalább kisebb a seggem…
Fecsegek itt, mint akinek tényleg elment az esze…jöjjön mááááá végre a recept!

Hozzávalók:
1 közepes padlizsán
1 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
1 400g-os konzerv hámozott, darabolt paradicsom
olívaolaj
1 csipet cukor (nálam egy Canderel pötty)
1 kk citromlé
só, bors

A padlizsánt felkockáztam, majd egy teflon lábosban az olívaolajon megpirítottam a kockák minden oldalát. Ehhez hozzáadtam a paradicsomot, az összevágott petrezselymet és fokhagymát. Fűszereztem, hozzáadtam a citromlevet és a cukrot. Lefedtem és 10 percig pároltam.

Ha nem lenne a diéta megszórtam volna parmezán sajttal…hűűűű.

Rakott zöldbab- kb. az ezredik

Ez már a sokadik rakott zöldbab amit készítek, mit is mondhatok szeretem a zöldbabot és szeretem a rakott dolgokat....Most igazából az első számú motivációm az volt, hogy hihetetlenül megkívántam még a múlt héten a rakott-krumplit. De ugye a krumpli sajnos ki van zárva, mert miért is ne lenne...a jó dolgok nagy része tilos...
Ez nagy mondás, igaz nemcsak a finom ételekre...hanem számos más dologra is...na jó nem gépelek be több közhelyt, bár van még egy pár így hirtelen a tarsolyomban...na jó csak még egyet: a jóság végül mindig megkapja méltó jutalmát...na és hogy most végre ezen is túlvagyunk jöhet a recept.

Hozzávalók:

1 kg mirelit zöldbab
5 dl 12%-os tejföl (tudjátok melyik, amelyiknek sokkal kevésbé jó az íze, mint az igazi tejfölnek)
Kb 10 cm kolbász (ebben egyáltalán nem vagyok szakértő, édesapám vette...azt hiszem valamilyen csabai volt és nem csipős...)
4 tojás
10 dkg reszelt trapista
Só

A zöldbabot megpároltam, majd lefektettem egy réteget a tepsi aljába. Ezt megkentem egy kis tejföllel, majd jól sóztam. Rápakoltam a szeletelt kolbász és a tojás felét, majd azt is lekentem tejföllel és jééé, újra sóztam. Utána az előbb említett műveletet ismételtem még egyszer. A legtetejére zöldbab és tejföl került és persze só...Így alufóliával lefedett tepsiben sütöttem 180 fokon kb egy órát, majd levettem a fóliát, megszórtam a sajttal és még 10 percet.

Nagyon finom lett...és melegítve, munkahelyi ebédnek is szuper volt...és mivel nagy adag készült lesz is még egyszer a héten:)

És mivel mostanában rég nem ajánlottam zenét, két számot is belinkelnék.

Az első mostanában szinte minden reggel megy valamelyik zeneadón, így a reggeli rutinom elhagyhatatlan részévé vált.

A másikat meg csak sokat hallgatom...mert olyan gyönyörű sorok vannak benne, hogy az egyszerűen hihetetlen...