2008. február 6., szerda

Gyros husi görög salival





Tegnap is főztem...kiváncsi vagyok meddig tart majd ez a lelkesedés. Tegnap ugyanis egész nap azt tervzegettem hogy a következő hetekben miket fogok készíteni. Ezzel önmagában semmi gond nem lenne, azonban nem az alapján gondolkozom, hogy mit lenne kedvem enni, vagy mi az ami belefér a költségvetésbe, hanem az vezérel, hogy miről tudnék menő képet készíteni, mi mutatna jól posztolva. Hát igen, az emberi gyarlóság határtalan. Viszont van előnye új hobbimnak, egyre többen jelentkeznek be hozzám vacsira, ami nagyon jó, because (perhaps at times falsly) I feel loved :). Na jó, igazából, ezt csak félig gondoltam komolyan, ha ez kell ahhoz, hogy régen esedékes találkozók összejöjjenek, ám legyen!





Szóval tegnap nem egyedül főztem, hanem segített nekem Rita, aki egyébként nagyon profi zöldségaprító....és csomagoló, de ez más kérdés. És a tökéletesen aprított zöldségek nagyon fontosak, amikor görög-salátát és gyros husit készítünk. A saláta elkészítése nagyon egyszerű, a zöldségeket (paprika-piros/zöld/sárga, paradicsom, uborka, retek, újhagyma) tökéletes kockákra vágom (vagy jelen esetben megkérem rá tehetségesebb és sokkal precízebb barátnőmet), besózom és öntök rá salátaöntetet (ok- tudom, hogy az egészségfaktort rontja, hogy kotányi E***-t tartalmazó fokhagymás salátaport használok, de nem lehet mit tenni, nagyon finom). Fűszerezem még azért egy kis borssal (megint ez a borsmánia), bazsalikommal és kakukkfűvel. A feta sajtot a végén keverem bele, hogy ne legyen teljesen pépes a végtermék.





A gyros husi is nagyon egyszerűen készült. Előző este még a maradék csirkemellet nagyon pici cafatokra vágtam és egy kis olíva olajjal és gyros fűszerrel bepácoltam. (ez a fűszer nem a rendes boltban beszerezhető kommersz cucc volt, hanem spéci, csak bióboltban beszerezhető---nem tudom hogy az íze jobb-e, de én nagyon szeretem azt a bióboltos nénit, akinél veszem a Batthyányi utcában---éljen egy kis reklám a boltnak és a néninek)Tegnap pedig a páclével együtt forró lábosban megpirítottam és kész is volt a finom vacsi. Vacsizni meg kifejezetten élvezetes ha az ember nincsen egyedül és közben a nemrég készült norvég képeket nézegeti. Aminek a veszélye egyébként potenciálisan fenyeget minden vacsira érkező vállalkozó szelleműt :).

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én ettem belőle, és nagyon fini volt! Gratula!!!!!!!!!!!