A clafoutis az a "süti" amit minden gasztroblog az egekig dícsért, amelyik mindenhol elfoglalta a dobogó első helyét, amit mindenki szeret...kivéve engem. Én ugyanis nem tudtam túltenni magát az állagán. Nem mintha nem próbáltam volna...megkóstóltattam én a clafoutis mindenkivel...igyekeztem neki híveket és elismeréseket gyűjteni...de mindhiába...és közben bennem is növekedett az ellenszenv, amelynek csúcspontján az egyébként gyönyörűre sikerült clafoutis átkeresztelődött a kevésbé étvágygerjesztő, de annál találóbb és humorosabb "takonysütire". Na jó volt egy-két nagyon kedves kollegám, akinél úgy láttam, hogy a clafoutis állaga nem okozott hidegrázást. És volt egy, aki többet is evett a kötelező kóstolónál:). Köööösssszzziiii!!!
De akkor lássuk hogy is jutottam el addig, hogy megfogadjam nem készítek többet clafoutis-t.
Hozzávalók:
8 dkg porcukor
3 tojás
15 dkg liszt
3 dl tej
2 dl tejszín
1 csomag vaníliás cukor
csipet só
3 őszibarack
A barackokat kimagoztam és összevágtam, majd egy kivajazott és kilisztezett piteformába raktam őket. Közben összeállítottam a tésztát:
A tojásokat géppel habosra kevertem a cukorral, a vaníliáscukkorral és a csipet sóval. Hozzáadtam a lisztet, a tejszínt és a tejet és mindezt, mint egy palacsintatésztát összekevertem. A gyümölcsökre ráöntöttem a tésztát, majd 180 fokos előmelegített sütőben 35 percig sütöttem.
Az állagáról már szóltam...az íze nem volt rossz, de nehezen tudtam elvonatkoztatni a "rugalmasságtól". Sütés közben azonban az illata egyszerűen isteni volt, teljesen beleszédültem. Összességében azonban...tényleg sok hűhó volt a semmiért.
Bejegyzések
4 megjegyzés:
zsofi nem csak te nem vagy clafoutis parti, pl en sem, es kifejezetten iorultem, mikor errol olvastam izbolygonal is http://izbolygo.extra.hu/?p=512
csak neha vannak ezek a blogdivatok, es a clafoutis egy effele volt, sztem:)
Szia!
Nálam mások az arányok (10 dkg liszt,4 tojás,2,5 dl tejszín) és úgy már nem mondható taknyosnak:-)
Nagyon örültem a bejegyzésednek, ugyanis én is így gondolkodom a clafoutis-röl.
A vakációnk alatt gondoltam, hogy én bizony ezt a nagyon menö dolgot fogom az asztalra tenni.
Azonban amikor már a tésztát összeállítottam, láttam, hogy bizony ez nagyon "folyós". Elöre láttam, hogy nagymamám és apukám a száját húzogatja és papolhatok én itt francia édességröl. :-))))))
Így hát belesuhintottam egy jó pár kanál lisztet és a végeredmény egy isteni szilvás (inkább pite) süti lett.
A bejegyzésed megnyugtatott, hogy nem csak én vagyok, aki nem szereti.
teljesen egyetértek Veled, nem szeressük a clafoutis-t. jövőre remélem inkább a steak lesz gasztrodivat:D
Megjegyzés küldése