Gombás- zöldborsós ragu

A rizst pótlandó mostanában sok hajdinát eszem...egy baj van: a hajdinának van egy bizonyos mellékíze (gondolom ez a hajdinaíz...), ami nekem nem kifejezetten nyerte el a tetszésemet...Viszont rájöttem arra, hogy ha olyan étel mellé eszem a hajdinát, aminek nagyon intenzív íze van, akkor nem is olyan rossz. És mindehhez hozzájött az is, hogy nem volt itthon semmilyen hús...és nem is volt kedvem hússal foglalkozni. Így jött a gondolata ennek a ragunak. Elég gyorsan kész lett és tényleg nagyon jól funkcionált hajdina-ízelnyomóként:).

Hozzávalók:

250 g gomba (csiperke)

1 konzerv zöldborsó

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

5 dkg szalonna

majoranna

petrezselyem

só, bors

A gombát megpucoltam és nagyobb darabokra vágtam. Felaprítottam a hagymát és a szalonnát. Majd ezt megpirítottam, bele a hagymát. Amikor ez megpirult beledobtam a gombát, fűszereztem és 10 perc alatt, fedővel lefedve, puhára pároltam. A végén belekevertem a borsót és még egy kicsit összefőztem és kész is lett.

Az íze finom, az illata mennyei. És jó a hajdinához.

Paradicsomos sült padlizsán

Folytatódik a paradicsommániám. Igen, valahogy meg kellene gátolni ezt a fránya öregedést és szemráncosodást…hihetetlen hogy ezzel foglalkozom. Gondolom a sok diétától és fogyás kezd az agyamra menni, csökken annak is a térfogata rendesen.
Nem baj, mostantól extra energiát fordítok a kultúrálódásra, vettem is egy hihetetlen érdekesnek tűnő könyvet Berlinről (nézz utána itt) és már írom a könyvtárlistát. Most éppen Böll-t olvasok, de egyelőre nem fogott meg a könyv túlzottan…bár legalább nem a kisvárosi Amerikáról szól, abból mostanság túl sok volt.
Szóval visszatérve az evésre…gondoltam olyan kalóriaszegény ételt keresek amelynek még íze is van, így leltem a Mesteres receptkártyáim (nézz utána itt) között erre a gyöngyszemre. Gyorsan kész lett és mondhatom meglehetősen nagy örömet jelentett a fogyasztása is. Bár szívesebben ennék csokit, vagy rizst, vagy pudingot, vagy tortát, vagy fagyit, vagy kekszet…értitek, nem?????? De legalább kisebb a seggem…
Fecsegek itt, mint akinek tényleg elment az esze…jöjjön mááááá végre a recept!

Hozzávalók:
1 közepes padlizsán
1 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
1 400g-os konzerv hámozott, darabolt paradicsom
olívaolaj
1 csipet cukor (nálam egy Canderel pötty)
1 kk citromlé
só, bors

A padlizsánt felkockáztam, majd egy teflon lábosban az olívaolajon megpirítottam a kockák minden oldalát. Ehhez hozzáadtam a paradicsomot, az összevágott petrezselymet és fokhagymát. Fűszereztem, hozzáadtam a citromlevet és a cukrot. Lefedtem és 10 percig pároltam.

Ha nem lenne a diéta megszórtam volna parmezán sajttal…hűűűű.

Rakott zöldbab- kb. az ezredik

Ez már a sokadik rakott zöldbab amit készítek, mit is mondhatok szeretem a zöldbabot és szeretem a rakott dolgokat....Most igazából az első számú motivációm az volt, hogy hihetetlenül megkívántam még a múlt héten a rakott-krumplit. De ugye a krumpli sajnos ki van zárva, mert miért is ne lenne...a jó dolgok nagy része tilos...
Ez nagy mondás, igaz nemcsak a finom ételekre...hanem számos más dologra is...na jó nem gépelek be több közhelyt, bár van még egy pár így hirtelen a tarsolyomban...na jó csak még egyet: a jóság végül mindig megkapja méltó jutalmát...na és hogy most végre ezen is túlvagyunk jöhet a recept.

Hozzávalók:

1 kg mirelit zöldbab
5 dl 12%-os tejföl (tudjátok melyik, amelyiknek sokkal kevésbé jó az íze, mint az igazi tejfölnek)
Kb 10 cm kolbász (ebben egyáltalán nem vagyok szakértő, édesapám vette...azt hiszem valamilyen csabai volt és nem csipős...)
4 tojás
10 dkg reszelt trapista
Só

A zöldbabot megpároltam, majd lefektettem egy réteget a tepsi aljába. Ezt megkentem egy kis tejföllel, majd jól sóztam. Rápakoltam a szeletelt kolbász és a tojás felét, majd azt is lekentem tejföllel és jééé, újra sóztam. Utána az előbb említett műveletet ismételtem még egyszer. A legtetejére zöldbab és tejföl került és persze só...Így alufóliával lefedett tepsiben sütöttem 180 fokon kb egy órát, majd levettem a fóliát, megszórtam a sajttal és még 10 percet.

Nagyon finom lett...és melegítve, munkahelyi ebédnek is szuper volt...és mivel nagy adag készült lesz is még egyszer a héten:)

És mivel mostanában rég nem ajánlottam zenét, két számot is belinkelnék.

Az első mostanában szinte minden reggel megy valamelyik zeneadón, így a reggeli rutinom elhagyhatatlan részévé vált.

A másikat meg csak sokat hallgatom...mert olyan gyönyörű sorok vannak benne, hogy az egyszerűen hihetetlen...

Nagyszerű egyszerűség, avagy juhtúrós töltött gomba

Későn értem haza csütörtökön munkából, viszont azt is tudtam, hogy péntekre kell valami finomat készítenem ebédre...mert pénteken mindig finomat kell enni ebédre...valahogy segít az utolsó nap túlélésében, előrevetíti milyen jó lesz a hétvége, és általános jókedvre derít. Szerencsém volt, mert a sparban lehetett kapni olyan nagy méretű csiperkét, amit könnyű tisztítani és megtölteni.
Nem csaptam nagy cécót, inkább az ízek intenzitására mentem rá.

Hozzávalók:
4 nagy gomba
10 dkg juhtúró
Pár szelet bacon

A megmosott gombákat egy tűzálló tálba tettem és a „pocijukba” juhtúrót kanalaztam. A gombákat bacon szeletekkel borítottam. Irány a 200 fokos forró sütő...amíg a bacon ropogós nem lett. És tény, a péntekem a szuper ízletes ebéd miatt sokkal jobb lett, mint ahogy reggel ígérkezett. És amilyenné délutánra alakult. De az este és a koraeste már kifejezetten kellemes volt. Az erőtpróbáló idő ellenére...

Körtés márványsajtos csirke

Rákészültem erre a receptre, a tescoban vettem isteni márványsajtot a sparban, pedig a világ legrosszabb körtéjét. Méghozzá kifejezetten drágán. Komolyan olyan kemény és ízetlen volt, hogy amit nem használtam fel a recepthez alig tudtam megenni. Pedig én csakis az éretlen gyümölcsöket szeretem...na mindegy, a végeredmény így is isteni lett.
Csak kár hogy keveset készítettem belőle...gondoltam egymagamban úgysem eszem olyan sokat...na most bezzeg tudtam volna az elkészített adag többszörösét....hát, ja így jártam.

Hozzávalók
Márványsajt
Körte
Csirkemell
Só, bors


Nem írtam mennyiségeket, mert ez az adag amit csináltam egyáltalán nem mérvadó. Szóval a csirkemellet vékony szeletekre vágtam, kicsit sóztam és borsoztam, majd gyorsan megsütöttem mindkét oldalát. Majd egy tűzálló tálba fektettem a szeleteket, rápakoltam a márványsajtot és a tetejére a körte-szeleteket. Lefedtem fóliával és 180 fokos sütőben 40 percig sütöttem, majd még 5 percig, hogy elpárolódjon a leve.

Provance-i fűszerrel grillezett cukkínivel ettem. És finom volt.

Ja és a recept forrása:

Gombás rakott brokkoli

Maga a főzés már jó két hete történt, de a bejegyzés mindenféle hülye elmaradás miatt csak most valósul meg.
Észrevettem mostanában, amióta fanatikusan csak gasztroblogokat olvasok szinte minden receptem alapját valamelyik kedves blogger-kolléga oldaláról szerzem. Így történt ez most is. Bár most is eszközöltem egy kevés változtatást.

Hozzávalók:

1 kg brokkoli
30 dkg darált marhahús
néhány szem gomba
egy kis vöröshagyma
2 tojás
10 dkg füstölt sajt
oregáno, bazsalikom
só, bors

A brokkolit (most lusta voltam és mirelitet vettem) puhára pároltam. A hagymát apróra vágtam, és a felét a forró olíva olajon megpirítottam, majd a darálthússal megpároltam A fűszereket a végén kevertem bele. A gombát is felszeleteltem,és a hagyma másik felével és a sóval, borssal puhára pároltam. Egy tűzálló tálat kivajaztam, beletettem a brokkolit és a húst, majd a gombát. Ráöntöttem a felvert tojásokat, és az egészet megszórtam a reszelt sajttal. Legközelebb én ezt a két tojást biztos, hogy kihagyom. Nekem azok a részek sokkal jobban ízlettek, ahova nem jutott a tojásból.

180 fokos előmelegített sütőben 30 percig sütöttem. Nemcsak nekem, hanem Ritának is ízlettJ Jól jött a hülye Norbi kickbox edzés után. Mert a rakott brokkoli sokkal jobb mint Norbi...és ez egy vitathatatlan tény:)

Paradicsomos túrós lepény

Kevés rágcsálnivalót sütöttem a hóhérdiéta óta...részben azért mert nem nagyon voltak vendégeim részben azért mert általánosságban elegem van, szebb szavakkal kurvára kivagyok már az egésztől. Könnyebbé teszi az elviselést ha találok valami olyan finom receptet, amit könnyen át tudok formálni olyanra amit még meg is ehetek. Na ilyet találtam pár hete itt. És pár apróbb változtatás és készen is van a tökéletes nassolnivaló spontán Juno-nézés mellé. Kevés film van amit annyira szeretnék, mint a Juno. Mert hihetetlen szövegek és karakterek vannak benne és hogy egy másik kedvencemet idézzem: „the soundtrack kicks ass”!
Sokszor láttam már, és sokszor fogom még az biztos. Egy tökéletes péntek esti film egy olyan péntekre, amikor nincs kedved kimozdulni, mert nagyon elfáradtál.
De mibe is fáradtam el? Hiszen aznap nem dolgoztam...szabadságon voltam...délelőtt még sűrű ködben mentem fel a várba, de mire végeztem a Vajda kiállítással, már gyönyörű idő volt. A kiállítás minden intelem ellenére nekem nagyon tetszett. Megdöbbentő volt számomra, hogy egy ilyen fiatalon elhunyt művésznek mennyi korszaka lehet. Még pár napig megtekinthető, mindenkinek ajánlom.
A kiállítás után pedig irány a turkálótúra...tudniillik hihetetlen csökkenésemhez lassan egy új ruhatárra is szükségem van...és ott akkor a Kossuth utcában ért a hidegzuhany...bezárt a kedvenc turkálom...egyszerűen nincs többé...nem baj, nem kell búslakodni, találtam egy újat...vettem is egy farmerkabátot, amiben egész tavasszal fogok nyomulni és egy kis nyári ruhát, ami most a nagy mínuszokban elég abszurdnak hat...
Utána pedig egy kis lődörgés és üldögélés a Liszt Ferenc téren és a Szimplában...zaklató beszélgetéssel, hogy hogyan is fogjuk tudni kezelni ha majd lesznek gyerekeink és azok még kamaszodni is kezdenek...szóval csupa light dolog...

Na és most hogy regényt írtam a szabadnapomról íme a recept:

Hozzávalók:
A paradicsomos tésztás részhez:
egy 40 dkg-os darabos paradicsomkonzerv (legközelebb egy kicsit többet raknék bele)
egy evőkanál olívaolaj
két gerezd fokhagyma
3 tojás
9 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
két csipetnyi bazsalikom
só, bors

A túrós masszához:
negyed kiló sovány tehéntúró
1 tojás
1 teáskanál oregánó
2 dkg kiőrlésű rozsliszt
só, bors

A paradicsomokat, az olajat, az összezúzott fokhagymát és a bazsalikomot 10 percig főztem. Hagytam kihűlni, majd hozzákevertem a tojásokat, a lisztet és a fűszereket. A masszát beleöntöttem egy sütőpapírral kibélelt 20*30-s tepsibe. És ezzel felavattam a gyönyörű új tescós tepsimet, ami egyszerűen tökéletes:)
A túrós részhez a hozzávalókat is összekevertem majd egyenletesen elosztottam a paradicsomos tésztán.
Betoltam a 200 fokos előmelegített sütőbe és 40 percig sütöttem.

Salátát is ettünk hozzá és nagyon finom volt!

Kooperáció-avagy az erdei gyümölcsös joghurttorta esete

Mire is jó a kooperáció? Az együttműködés a legjobb módja annak, hogy hiányosságaid orvosold…. Mert…Nem mintha nem lennék sok mindenben hihetetlenül ügyes… például senki sem tud gyorsabban és tartósabban dalszövegeket, filmjeleneteket, hülye idézeteket és adatokat megjegyezni, majd az alkalmas pillanatban szellemesen előrukkolni vele.
+Kevés emberben van meg a cinizmusnak olyan tökéletes aránya, mint bennem, ami zseniális öniróniámban és önönmagam humoros ostorozásában is megjelenik… Sőt…Van még egy-két tehetségem, ha tehetségnek számít fantasztikus empátiám, listák megtanulási képességem, számok megjegyzése, spontán sírás, mindenekfeletti érzékenység, koktélkitalálás, lelkesedés….ilyenek (see the irony?)
De vannak dolgok, amikben kifejezetten nagy hiányosságaim vannak…most nem írnék le egy számos pontot tartalmazó listát, részben mert nincs annyira szuper hangulatom, részben mert lusta is vagyok, de megnevezném mindenekelőtt a fényképezést. (Ami egy gasztroblognál egyre inkább kezdek rájönni, meglehetősen fontos.)
Félreértés ne essék, imádok fényképeket csinálni, halál lelkesen kattogtatok, de nem nevezném jó teljesítménynek, hogy a 100000 készített kép közül mondjuk úgy 10 jó.
Hogyan orvosolható ez a probléma?

1. Az egyik megoldás az lenne, ha valahogy holnap úgy ébrednék fel, hogy hirtelen megáldottak volna a fotózás képességével. Ez nem igazán tűnik valószínűnek.
2. A másik lehetőség beiratkozni egy fotós tanfolyamra, hátha a szorgalom ebben az esetben is beválna, és kitartó munkával megjelenne bennem a tehetség szikrája. Ez időigényes és drága…és mint az előbb is utaltam rá elég lusta vagyok.
3. A C válasz pedig keresni valakit aki ügyesebb nálad, majd megvalósítani egy kooperációt.

Ez történt.

És mi volt a kooperáció lényege: én elkészítettem életem első szénhidrátszegény süteményemet (ami egyébként elnyerte tetszésemet), Tibi (akivel egyébként valamikor valamit kandírozni fogunk…és más képei is vannak itt! ) pedig csinált róla képeket. Amik jobbak lettek mintha én csináltam volna. És íme a végeredmény.
Szerintem win-win (win -ala Office) a szituáció.
(ja, a recept nem saját találmány…itt a felhasznált irodalom)

Hozzávalók:

700 gr joghurt
3 evőkanál édesítő (legközelebb többet rakok bele)
1 doboz mélyhűtött erdei gyümölcs
1 zacskó zselatin,
1 dl tejszínből hab

A joghurtot, az édesítőt és a zselatint egy lábosban összekevertem, és felmelegítettem, de nem forraltam. A kiengedett gyümölcs levét hozzáöntöttem, amitől szép babás színe lett. Amikor kicsit kihűlt hozzáadtam a tejszínhabot és a gyümölcsöt. Én quiche formában szilárdítottam egész éjjel, de biztos lehetne legközelebb mindenféle vicces alakzatban is.

Spenótos camembert sajtos quiche

Már az ősidők óta szemezgetek ezzel a recepttel, de valahogy mindig közbejött valami. Most az éhségen, egészséges életmódon kívül volt még egy motivációm is. Két hete a Tescoban vettem egy kisebb, 20 cm átmérőjű quiche-es tálat. Ez azért motivált hihetetlenül, mert így az elkészült quiche-t nem egy hétig, hanem csak pár napig eszem. Nem baj, majd ha lesz családom, akik minden morzsát elpusztítanak, akkor majd biztos azokat az időket fogom visszasírni, amikor mindig maradt munkába vihető maradék az esti főzésből. Addig meg maradnak a barátokJ
Még volt egy ösztönzőm. Zsuzsa mindig nagyon finom dolgokat készít amikor nála vagyok és most én is akartam valami jót amikor átjött hozzám.
Így, mindezt összeadva megszületett, múlt csütörtökön az elhatározás, hogy megalkotom a spenótos camembert sajtos quiche-t (huh, már a neve is bonyolult).

Hozzávalók:

Tésztához:
15 dkg teljes kiőrlésű liszt (éljen az a fránya diéta)
7 dkg vaj
1 tojás
Csipet só
+1 tojás a kenéshez

És még:
1 csomag mirelit spenót (én azt szeretem, amelyiknél egyben vannak a levelek, nincsen ízesítve, pürésítve)
2 szál újhagyma
1 vöröshagyma
3 dkg vaj
20 dkg camembert
1 tojás
1,5 dl tejszín
2 paradicsom
3 dkg parmezán sajt
Só, bors

+ felesborsó nehezéknek

Az omlós tésztát összeállítottam, kicsit nehezebb volt ezzel a rozsliszttel dolgozni, de hát mi nem nehezebb rozsliszttel??? Majd fóliáztam és a hűtőben pihentettem. Eredetileg fél órát akartam, de közben megnéztem egy rész az Office-ból és még mindenféle házimunkás teendőmet is elláttam, tehát a fél órából bő egy óra lett, de persze nem történt katasztrófa.
Miután jól lehűlt, a kivajazott formába tettem. Leborítottam sütőpapírral és rápakoltam a felesborsót nehezéknek. 200 fokos sütőben 20 percig sütöttem, majd leszedtem a papírt a borsókkal. Bekentem a tojással a tetejét és még 7 percig sütöttem.
Közben elkészítettem a spenótos tölteléket. A vajat megolvasztottam és benne megpároltam az apróra vágott vöröshagymát és amikor jónak nézett ki a kis szálakra vágott újhagymát. Kb 2 perc után beletettem a spenótot. Főztem úgy 10 percig, hogy jól elpárologjon a leve, majd sóval és borssal ízesítettem.
Amikor a tészta megsült rápakoltam ezt a spenótos keveréket, erre rá a vékonyra szelt sajtot, a szeletelt paradicsomot. Leöntöttem a tejszínből és tojásból készült keverékkel, majd megszórtam a parmezánnal.
Visszatoltam 25 percre a sütőbe és vártam hogy az egész lakást betöltse az illata. Ez annyira nem nehéz, mert nem igazán egy nagy területről van szó. Míg a quiche sült Zsuzsával beszélgettünk, utána meg egy nagyon jót, és legfőbbképpen egészségeset ettünk.

És ahogyan szerintem a képeken is látszik az étel nagyon mutatós. Következtetés: legközelebb ha vendégeket várok felveszem a lehetőségek sorába.