2008. május 27., kedd

Mézes-mustáros csirke

Valahogy ezzel a recepttel mindig bajban vagyok. Nem azért mert bonyolult, ugyanis igazán nagyon egyszerű, hanem mert mindig eldöntöm, hogy megfőzöm, aztán húzom, halasztom...ki tudja miért. De ugye egyszer már megállapítottam, hogy a halogatás még koronázatlan királynője vagyok...
Önostorozást félretéve tegnap elkészítettem a pácot, ma meg kisütöttem a fincsi husit. Elkészítés közben ez ment repeat-en. Hogy miért? Mert teljesen rákattantam. Azt hiszem nem is magára a számra, hanem a gimis-főiskolás-szabadteres-összekavarós hangulatára.

Hozzávalók:
700 g csirkemell
5 nagy ek mustár (én kevertem a sima olcsó mustárt egy kis drága csípőssel)
3 nagy ek méz
6 gerezd fokhagyma
4 ek olívaolaj
Currypor
Só, bors

A pác összes alkotóelemét egy nagy, lezárható műanyag tálban összemaszatoltam, majd jól belekevertem az előtte szép vékonyra kiklopfolt csirkemelleket (nem kell megint részleteznem a klopfolás iránti rajongásomat, ugye?). Éjjelre a hűtőbe tettem, míg én a 30Y-ról - még konkrétabban Beck Zoliról és arról, hogy nekem énekel- álmodtam, a husi pácolódott.
Ma pedig csak bepakoltam egy eldobható tepsibe (íme az újabb kurvulásom) és sütöttem 180 fokon egy óráig, amíg a méz olyan szép barnás nem lett.

És most mit csinálok éppen? A béke szigetén (lakásom) fantasztikus husi illat van, itt ülök és írok és közben persze Beck Zolit hallgatom.

Nincsenek megjegyzések: