2008. március 24., hétfő

Somos süti

December közepéig én soha sem ettem még somot. Akkor egy eléggé elkeseredett karácsonyi vásárlás alkalmával, aranyáron egy termelő nénitől vettük édesanyámmal, azzal a felkiáltással, hogy „húúú ez kurva finom!”.
Na igen, a somlekvár első kóstolásra tényleg baromi fincsi...de a második kanál után megjelenik a mellékíze...amitől talán még el is lehetne tekinteni, DE!!!! a cucc olyan savanyú, mintha megennél egyszerre egy lime-ot és egy citromot és mellé elszopogatnál egy-két teaízesítőt...
De a közel kétezer forintért megvett somlekvárt az ember szülőanyja határozott utasítása ellenére sem akarja kidobni. Inkább készít belőle somos-sütit:)

De a recept előtt itt egy kis tudományosolvasnivaló magáról a somról...érdemes!!!
Piros héjú, tojásdad, hosszúkás, csonthéjas maggal bélelt gyümölcse éretten kellemes ízű és szépen díszítő, melyek nemcsak forma-, hanem színgazdag gyümölcsűek (kerek, ovális, elliptikus, körte, bordó, viola, sárga, fehér, csíkos).
Manapság a kertekben és a közparkokban főként díszcserjének ültetik, pedig a som igen értékes gyümölcsöt is terem, amelyből – különösen vadas húsok mellé való – kiváló
lekvár készíthető. C-vitamin tartalma 200 mg/100g körül van, karotinban gazdag. Lekvár, szörp, dzsem, kompót készíthető belőle. Az éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta szokás sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni. borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Savanyítani is szokták, és vadhúsból készült ételekhez tálalják. Korábban a házikertekben gyakori növény volt, ma már háttérbe szorult


Hozzávalók:
Omlós tésztához
40 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 csipet só
2 ek ecet
2 tojás
+ nagyon kevés somlekvár
10 dkg dió
1 tojás a kenéshez

Az omlós tésztát a szokásos módon összegyúrom, majd két részre szedem és úgy hagyom a hűtőben pihizni. Amikor lehűlt, akkor kivajazott 24 cm-es kapcsos tortaformámba lapogatom az egyik felét.
Ezt megkenem a somlekvárral (hangsúlyozom ismét, hogy nagyon keveset kell használni) és rászórom a korábban összeaprított diót. Amikor ez kész, az egészre rálapogatom a tészta másik felét. Az egészet párszor megszúrkálom villával, majd megkenem a tojással, hogy szépségesen megbarnuljon a teteje.

És voila: így kiválóan el lehet fogyasztani az amúgy kidobásra szánt, de általam nagylelkűen megmentett somlekvárt.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

És milyen lett a végén? Mert nekem elég finin hangzik..R

Gubomano-Zsofi írta...

jaja, nagyon fincsi lett!

Eva írta...

Üdv!én nem érzem a lekváron azt a mellékízt,amit említett.Egyik évben rengeteg(olyan 20üveg) lekvárt tettem el.Kislányom is imádja😊