Mi kerüljön a munkahelyi dobozba- pestós paprikás tészta

Korábban főztem már ezt, csak valahogy sohasem került fel a blogra, most meg a nagy itthonkodásban, ahogy nézegettem és válogattam a képeket, hirtelen megtaláltam, aztán gondoltam miért is ne.

Hozzávalók:
1 sárga californiai paprika
1 piros californiai paprika
pesto
háromszinű durumtészta
parmezán sajt
olívaolaj

A paprikákat megpirítottam az olívaolajon, majd hozzákevertem a pestót és a kifőzött tésztát. Kicsit összemelegítettem az egészet, majd ráreszeltem a sajtot. Úgy emlékszem 3 adagot is csomagoltam belőle és nagyon ízlett.

Arra nem emlékszem, akkor mit hallgattam, de most éppen erre a számra nosztalgiázom itt egymagamban.

Ricottával és pestoval töltött gomba

Az alapötlet ebből a könyvből származik, de lényeges egyszerűsítésekkel.

Hozzávalók:

gomba

ricotta sajt

pesto (elkurvulás ugyan a boltban vásárolt pesto, de hát a gyorsaság és a kényelem nagy úr)

A gombákat megmostam és a fejeket egy tűzálló tálba fektettem. Mindegyikbe kanalaztam egy kis ricottát, majd rá egy kis pesto-t.

200 fokos sütőben 20 perc alatt kész lett. Nagyon finom volt. Pont megfelelt péntekre, mivel pénteken finomat kell ebédelni...ugyebár:).

Én parmezánnal megszórt brokkolival ettem, de el tudok hozzá képzelni jobb köretet is. Akár egy egyszerű salátát...de a brokkoli nagyon egészséges...és éljen az egészség ugyebár:).

És hát azért érdemes megemlékezni arról a számról, amit gyakorlatilag egész pénteken hallgattam...ebéd előtt, ebéd után...

Grill zöldségtál itthon

Mint sokan mások fizetésem egy részét melegételutalványban kapom...hónapokig őrizgettem ezt a kis játékpénzt, megkerestük azt a helyet, ahol elkölthető hideg élelemre...stb stb. Mostanában viszont néha elcsábulok és rendelek. Van egy kedvencem a grill zöldségtál. Ami hihetetlenül finom, de jócskán megkérik az árát.

Múltkor miután 1490 Ft-os grillezett zöldségtálamat nagy boldogan megettem eszembe jutott, mi lenne ha megpróbálkoznék itthon valami hasonlóval. Olcsóbb lenne, és még biztos finomabb is.

Így született a következő étel:

Hozzávalók:

1 kis cukkini

1 zöld californiai paprika

1 piros californiai paprika

20 dkg feta sajt

olívaolaj

provance-i fűszerkeverék

A zöldségeket megmostam, felaprítottam, majd az ikeás grillserpenyőmön kis olívaolajon a fűszerekkel megsütöttem.

Amikor a zöldségek kész lettek kiszedtem és ugyanezt a műveletet elvégeztem a sajttal. Bár kicsit nehezebb volt kiszedni a serpenyőből...iszonyatosan megérte, mert nagyon-nagyon finom volt.

És egy kis matek:

1 cukkini: 199 ft

2 paprika: 367 Ft

sajt: 520 Ft

A többi alapanyg volt itthon...szóval: 1087 Ft...ami három étkezésre volt nekem elég...hah in your face kajarendelés.

És nézzétek meg milyen istenien nézett ki.

VKF! XXIII.- Napraforgómagos keksz

Ez a XXIII. VKF különleges számomra...nemcsak amiatt, mert a 23 egy jó szám és szeretem az olajos magvakat, hanem mert ez lesz az első VKF amiről nemcsak érdeklődve olvasok, hanem részt is veszek benne. Elég sokáig tartott összeszedni a bátorságomat, de hát ez van...nem vagyok kifejezetten az a határozott, "nemtöketlenkedő" típus.

Na de mindegy, mert most összeszedtem magam és írom ezt a bejegyzést a XXIII. VKF-re, amelyet Grenadine hirdetett Magvas gondolatok címmel. Szóval igazából már egy ideje ezek az olajos magvakon jár az agyam...kerestem a megfelelő receptet, amelyiket át is tudok úgy alakítani, hogy megkóstolhassam. És íme ezt találtam (mesterkiadós recept, olvass róla bővebben korábbi bejegyzésemben és itt):

Hozzávalók:

10 dkg hideg vaj

3 dkg porcukor (édesítő)

4 dkg barnacukor (édesítő)

1 kk vaníliás cukor

1 tojás

1 csipet só

5 dkg teljes kiőrlésű liszt (rozs)

8 dkg finomliszt (durum)

5 dkg zabpehely

1 ek sütőpor10 dkg étcsokoládé (diabetikus)

10 dkg napraforgómag

A vajat és a cukrokat a tojással simára kevertem. Egy másik edényben összekevertem a liszteket, a zabpelyhet és a sütőport és a sót, majd hozzáadtam a masszához. Jól összedolgoztam robotgéppel. Ehhez adtam a kis darabokra vágott étcsokoládét. A tésztát nagyon ragacsosnak találtam, ezért folpackba csomagoltam és hűtőbe tettem egy 20 percre....addig elmosogattam az edényeket...és meglepődtem, mert ez a fajta hatékonyság és időkihasználás meglehetősen szokatlan tőlem!

Amikor már szeletelhető állagú volt a tészta egy deszkán 4 cm átmérőjű rúddá nyújtottam és 1 cm-es szeletekre vágtam. Ezekből először gömböket formáztam, majd kilapítottam. Egy tányérban megforgattam a kekszeket a napraforgómagban, majd sütőpapíros tepsibe fektettem őket.

15 percig sütöttem 200 fokos előmelegített sütőben. És íme a finom végeredmény:

Gombás- zöldborsós ragu

A rizst pótlandó mostanában sok hajdinát eszem...egy baj van: a hajdinának van egy bizonyos mellékíze (gondolom ez a hajdinaíz...), ami nekem nem kifejezetten nyerte el a tetszésemet...Viszont rájöttem arra, hogy ha olyan étel mellé eszem a hajdinát, aminek nagyon intenzív íze van, akkor nem is olyan rossz. És mindehhez hozzájött az is, hogy nem volt itthon semmilyen hús...és nem is volt kedvem hússal foglalkozni. Így jött a gondolata ennek a ragunak. Elég gyorsan kész lett és tényleg nagyon jól funkcionált hajdina-ízelnyomóként:).

Hozzávalók:

250 g gomba (csiperke)

1 konzerv zöldborsó

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

5 dkg szalonna

majoranna

petrezselyem

só, bors

A gombát megpucoltam és nagyobb darabokra vágtam. Felaprítottam a hagymát és a szalonnát. Majd ezt megpirítottam, bele a hagymát. Amikor ez megpirult beledobtam a gombát, fűszereztem és 10 perc alatt, fedővel lefedve, puhára pároltam. A végén belekevertem a borsót és még egy kicsit összefőztem és kész is lett.

Az íze finom, az illata mennyei. És jó a hajdinához.

Paradicsomos sült padlizsán

Folytatódik a paradicsommániám. Igen, valahogy meg kellene gátolni ezt a fránya öregedést és szemráncosodást…hihetetlen hogy ezzel foglalkozom. Gondolom a sok diétától és fogyás kezd az agyamra menni, csökken annak is a térfogata rendesen.
Nem baj, mostantól extra energiát fordítok a kultúrálódásra, vettem is egy hihetetlen érdekesnek tűnő könyvet Berlinről (nézz utána itt) és már írom a könyvtárlistát. Most éppen Böll-t olvasok, de egyelőre nem fogott meg a könyv túlzottan…bár legalább nem a kisvárosi Amerikáról szól, abból mostanság túl sok volt.
Szóval visszatérve az evésre…gondoltam olyan kalóriaszegény ételt keresek amelynek még íze is van, így leltem a Mesteres receptkártyáim (nézz utána itt) között erre a gyöngyszemre. Gyorsan kész lett és mondhatom meglehetősen nagy örömet jelentett a fogyasztása is. Bár szívesebben ennék csokit, vagy rizst, vagy pudingot, vagy tortát, vagy fagyit, vagy kekszet…értitek, nem?????? De legalább kisebb a seggem…
Fecsegek itt, mint akinek tényleg elment az esze…jöjjön mááááá végre a recept!

Hozzávalók:
1 közepes padlizsán
1 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
1 400g-os konzerv hámozott, darabolt paradicsom
olívaolaj
1 csipet cukor (nálam egy Canderel pötty)
1 kk citromlé
só, bors

A padlizsánt felkockáztam, majd egy teflon lábosban az olívaolajon megpirítottam a kockák minden oldalát. Ehhez hozzáadtam a paradicsomot, az összevágott petrezselymet és fokhagymát. Fűszereztem, hozzáadtam a citromlevet és a cukrot. Lefedtem és 10 percig pároltam.

Ha nem lenne a diéta megszórtam volna parmezán sajttal…hűűűű.

Rakott zöldbab- kb. az ezredik

Ez már a sokadik rakott zöldbab amit készítek, mit is mondhatok szeretem a zöldbabot és szeretem a rakott dolgokat....Most igazából az első számú motivációm az volt, hogy hihetetlenül megkívántam még a múlt héten a rakott-krumplit. De ugye a krumpli sajnos ki van zárva, mert miért is ne lenne...a jó dolgok nagy része tilos...
Ez nagy mondás, igaz nemcsak a finom ételekre...hanem számos más dologra is...na jó nem gépelek be több közhelyt, bár van még egy pár így hirtelen a tarsolyomban...na jó csak még egyet: a jóság végül mindig megkapja méltó jutalmát...na és hogy most végre ezen is túlvagyunk jöhet a recept.

Hozzávalók:

1 kg mirelit zöldbab
5 dl 12%-os tejföl (tudjátok melyik, amelyiknek sokkal kevésbé jó az íze, mint az igazi tejfölnek)
Kb 10 cm kolbász (ebben egyáltalán nem vagyok szakértő, édesapám vette...azt hiszem valamilyen csabai volt és nem csipős...)
4 tojás
10 dkg reszelt trapista
Só

A zöldbabot megpároltam, majd lefektettem egy réteget a tepsi aljába. Ezt megkentem egy kis tejföllel, majd jól sóztam. Rápakoltam a szeletelt kolbász és a tojás felét, majd azt is lekentem tejföllel és jééé, újra sóztam. Utána az előbb említett műveletet ismételtem még egyszer. A legtetejére zöldbab és tejföl került és persze só...Így alufóliával lefedett tepsiben sütöttem 180 fokon kb egy órát, majd levettem a fóliát, megszórtam a sajttal és még 10 percet.

Nagyon finom lett...és melegítve, munkahelyi ebédnek is szuper volt...és mivel nagy adag készült lesz is még egyszer a héten:)

És mivel mostanában rég nem ajánlottam zenét, két számot is belinkelnék.

Az első mostanában szinte minden reggel megy valamelyik zeneadón, így a reggeli rutinom elhagyhatatlan részévé vált.

A másikat meg csak sokat hallgatom...mert olyan gyönyörű sorok vannak benne, hogy az egyszerűen hihetetlen...

Nagyszerű egyszerűség, avagy juhtúrós töltött gomba

Későn értem haza csütörtökön munkából, viszont azt is tudtam, hogy péntekre kell valami finomat készítenem ebédre...mert pénteken mindig finomat kell enni ebédre...valahogy segít az utolsó nap túlélésében, előrevetíti milyen jó lesz a hétvége, és általános jókedvre derít. Szerencsém volt, mert a sparban lehetett kapni olyan nagy méretű csiperkét, amit könnyű tisztítani és megtölteni.
Nem csaptam nagy cécót, inkább az ízek intenzitására mentem rá.

Hozzávalók:
4 nagy gomba
10 dkg juhtúró
Pár szelet bacon

A megmosott gombákat egy tűzálló tálba tettem és a „pocijukba” juhtúrót kanalaztam. A gombákat bacon szeletekkel borítottam. Irány a 200 fokos forró sütő...amíg a bacon ropogós nem lett. És tény, a péntekem a szuper ízletes ebéd miatt sokkal jobb lett, mint ahogy reggel ígérkezett. És amilyenné délutánra alakult. De az este és a koraeste már kifejezetten kellemes volt. Az erőtpróbáló idő ellenére...

Körtés márványsajtos csirke

Rákészültem erre a receptre, a tescoban vettem isteni márványsajtot a sparban, pedig a világ legrosszabb körtéjét. Méghozzá kifejezetten drágán. Komolyan olyan kemény és ízetlen volt, hogy amit nem használtam fel a recepthez alig tudtam megenni. Pedig én csakis az éretlen gyümölcsöket szeretem...na mindegy, a végeredmény így is isteni lett.
Csak kár hogy keveset készítettem belőle...gondoltam egymagamban úgysem eszem olyan sokat...na most bezzeg tudtam volna az elkészített adag többszörösét....hát, ja így jártam.

Hozzávalók
Márványsajt
Körte
Csirkemell
Só, bors


Nem írtam mennyiségeket, mert ez az adag amit csináltam egyáltalán nem mérvadó. Szóval a csirkemellet vékony szeletekre vágtam, kicsit sóztam és borsoztam, majd gyorsan megsütöttem mindkét oldalát. Majd egy tűzálló tálba fektettem a szeleteket, rápakoltam a márványsajtot és a tetejére a körte-szeleteket. Lefedtem fóliával és 180 fokos sütőben 40 percig sütöttem, majd még 5 percig, hogy elpárolódjon a leve.

Provance-i fűszerrel grillezett cukkínivel ettem. És finom volt.

Ja és a recept forrása:

Gombás rakott brokkoli

Maga a főzés már jó két hete történt, de a bejegyzés mindenféle hülye elmaradás miatt csak most valósul meg.
Észrevettem mostanában, amióta fanatikusan csak gasztroblogokat olvasok szinte minden receptem alapját valamelyik kedves blogger-kolléga oldaláról szerzem. Így történt ez most is. Bár most is eszközöltem egy kevés változtatást.

Hozzávalók:

1 kg brokkoli
30 dkg darált marhahús
néhány szem gomba
egy kis vöröshagyma
2 tojás
10 dkg füstölt sajt
oregáno, bazsalikom
só, bors

A brokkolit (most lusta voltam és mirelitet vettem) puhára pároltam. A hagymát apróra vágtam, és a felét a forró olíva olajon megpirítottam, majd a darálthússal megpároltam A fűszereket a végén kevertem bele. A gombát is felszeleteltem,és a hagyma másik felével és a sóval, borssal puhára pároltam. Egy tűzálló tálat kivajaztam, beletettem a brokkolit és a húst, majd a gombát. Ráöntöttem a felvert tojásokat, és az egészet megszórtam a reszelt sajttal. Legközelebb én ezt a két tojást biztos, hogy kihagyom. Nekem azok a részek sokkal jobban ízlettek, ahova nem jutott a tojásból.

180 fokos előmelegített sütőben 30 percig sütöttem. Nemcsak nekem, hanem Ritának is ízlettJ Jól jött a hülye Norbi kickbox edzés után. Mert a rakott brokkoli sokkal jobb mint Norbi...és ez egy vitathatatlan tény:)

Paradicsomos túrós lepény

Kevés rágcsálnivalót sütöttem a hóhérdiéta óta...részben azért mert nem nagyon voltak vendégeim részben azért mert általánosságban elegem van, szebb szavakkal kurvára kivagyok már az egésztől. Könnyebbé teszi az elviselést ha találok valami olyan finom receptet, amit könnyen át tudok formálni olyanra amit még meg is ehetek. Na ilyet találtam pár hete itt. És pár apróbb változtatás és készen is van a tökéletes nassolnivaló spontán Juno-nézés mellé. Kevés film van amit annyira szeretnék, mint a Juno. Mert hihetetlen szövegek és karakterek vannak benne és hogy egy másik kedvencemet idézzem: „the soundtrack kicks ass”!
Sokszor láttam már, és sokszor fogom még az biztos. Egy tökéletes péntek esti film egy olyan péntekre, amikor nincs kedved kimozdulni, mert nagyon elfáradtál.
De mibe is fáradtam el? Hiszen aznap nem dolgoztam...szabadságon voltam...délelőtt még sűrű ködben mentem fel a várba, de mire végeztem a Vajda kiállítással, már gyönyörű idő volt. A kiállítás minden intelem ellenére nekem nagyon tetszett. Megdöbbentő volt számomra, hogy egy ilyen fiatalon elhunyt művésznek mennyi korszaka lehet. Még pár napig megtekinthető, mindenkinek ajánlom.
A kiállítás után pedig irány a turkálótúra...tudniillik hihetetlen csökkenésemhez lassan egy új ruhatárra is szükségem van...és ott akkor a Kossuth utcában ért a hidegzuhany...bezárt a kedvenc turkálom...egyszerűen nincs többé...nem baj, nem kell búslakodni, találtam egy újat...vettem is egy farmerkabátot, amiben egész tavasszal fogok nyomulni és egy kis nyári ruhát, ami most a nagy mínuszokban elég abszurdnak hat...
Utána pedig egy kis lődörgés és üldögélés a Liszt Ferenc téren és a Szimplában...zaklató beszélgetéssel, hogy hogyan is fogjuk tudni kezelni ha majd lesznek gyerekeink és azok még kamaszodni is kezdenek...szóval csupa light dolog...

Na és most hogy regényt írtam a szabadnapomról íme a recept:

Hozzávalók:
A paradicsomos tésztás részhez:
egy 40 dkg-os darabos paradicsomkonzerv (legközelebb egy kicsit többet raknék bele)
egy evőkanál olívaolaj
két gerezd fokhagyma
3 tojás
9 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
két csipetnyi bazsalikom
só, bors

A túrós masszához:
negyed kiló sovány tehéntúró
1 tojás
1 teáskanál oregánó
2 dkg kiőrlésű rozsliszt
só, bors

A paradicsomokat, az olajat, az összezúzott fokhagymát és a bazsalikomot 10 percig főztem. Hagytam kihűlni, majd hozzákevertem a tojásokat, a lisztet és a fűszereket. A masszát beleöntöttem egy sütőpapírral kibélelt 20*30-s tepsibe. És ezzel felavattam a gyönyörű új tescós tepsimet, ami egyszerűen tökéletes:)
A túrós részhez a hozzávalókat is összekevertem majd egyenletesen elosztottam a paradicsomos tésztán.
Betoltam a 200 fokos előmelegített sütőbe és 40 percig sütöttem.

Salátát is ettünk hozzá és nagyon finom volt!

Kooperáció-avagy az erdei gyümölcsös joghurttorta esete

Mire is jó a kooperáció? Az együttműködés a legjobb módja annak, hogy hiányosságaid orvosold…. Mert…Nem mintha nem lennék sok mindenben hihetetlenül ügyes… például senki sem tud gyorsabban és tartósabban dalszövegeket, filmjeleneteket, hülye idézeteket és adatokat megjegyezni, majd az alkalmas pillanatban szellemesen előrukkolni vele.
+Kevés emberben van meg a cinizmusnak olyan tökéletes aránya, mint bennem, ami zseniális öniróniámban és önönmagam humoros ostorozásában is megjelenik… Sőt…Van még egy-két tehetségem, ha tehetségnek számít fantasztikus empátiám, listák megtanulási képességem, számok megjegyzése, spontán sírás, mindenekfeletti érzékenység, koktélkitalálás, lelkesedés….ilyenek (see the irony?)
De vannak dolgok, amikben kifejezetten nagy hiányosságaim vannak…most nem írnék le egy számos pontot tartalmazó listát, részben mert nincs annyira szuper hangulatom, részben mert lusta is vagyok, de megnevezném mindenekelőtt a fényképezést. (Ami egy gasztroblognál egyre inkább kezdek rájönni, meglehetősen fontos.)
Félreértés ne essék, imádok fényképeket csinálni, halál lelkesen kattogtatok, de nem nevezném jó teljesítménynek, hogy a 100000 készített kép közül mondjuk úgy 10 jó.
Hogyan orvosolható ez a probléma?

1. Az egyik megoldás az lenne, ha valahogy holnap úgy ébrednék fel, hogy hirtelen megáldottak volna a fotózás képességével. Ez nem igazán tűnik valószínűnek.
2. A másik lehetőség beiratkozni egy fotós tanfolyamra, hátha a szorgalom ebben az esetben is beválna, és kitartó munkával megjelenne bennem a tehetség szikrája. Ez időigényes és drága…és mint az előbb is utaltam rá elég lusta vagyok.
3. A C válasz pedig keresni valakit aki ügyesebb nálad, majd megvalósítani egy kooperációt.

Ez történt.

És mi volt a kooperáció lényege: én elkészítettem életem első szénhidrátszegény süteményemet (ami egyébként elnyerte tetszésemet), Tibi (akivel egyébként valamikor valamit kandírozni fogunk…és más képei is vannak itt! ) pedig csinált róla képeket. Amik jobbak lettek mintha én csináltam volna. És íme a végeredmény.
Szerintem win-win (win -ala Office) a szituáció.
(ja, a recept nem saját találmány…itt a felhasznált irodalom)

Hozzávalók:

700 gr joghurt
3 evőkanál édesítő (legközelebb többet rakok bele)
1 doboz mélyhűtött erdei gyümölcs
1 zacskó zselatin,
1 dl tejszínből hab

A joghurtot, az édesítőt és a zselatint egy lábosban összekevertem, és felmelegítettem, de nem forraltam. A kiengedett gyümölcs levét hozzáöntöttem, amitől szép babás színe lett. Amikor kicsit kihűlt hozzáadtam a tejszínhabot és a gyümölcsöt. Én quiche formában szilárdítottam egész éjjel, de biztos lehetne legközelebb mindenféle vicces alakzatban is.

Spenótos camembert sajtos quiche

Már az ősidők óta szemezgetek ezzel a recepttel, de valahogy mindig közbejött valami. Most az éhségen, egészséges életmódon kívül volt még egy motivációm is. Két hete a Tescoban vettem egy kisebb, 20 cm átmérőjű quiche-es tálat. Ez azért motivált hihetetlenül, mert így az elkészült quiche-t nem egy hétig, hanem csak pár napig eszem. Nem baj, majd ha lesz családom, akik minden morzsát elpusztítanak, akkor majd biztos azokat az időket fogom visszasírni, amikor mindig maradt munkába vihető maradék az esti főzésből. Addig meg maradnak a barátokJ
Még volt egy ösztönzőm. Zsuzsa mindig nagyon finom dolgokat készít amikor nála vagyok és most én is akartam valami jót amikor átjött hozzám.
Így, mindezt összeadva megszületett, múlt csütörtökön az elhatározás, hogy megalkotom a spenótos camembert sajtos quiche-t (huh, már a neve is bonyolult).

Hozzávalók:

Tésztához:
15 dkg teljes kiőrlésű liszt (éljen az a fránya diéta)
7 dkg vaj
1 tojás
Csipet só
+1 tojás a kenéshez

És még:
1 csomag mirelit spenót (én azt szeretem, amelyiknél egyben vannak a levelek, nincsen ízesítve, pürésítve)
2 szál újhagyma
1 vöröshagyma
3 dkg vaj
20 dkg camembert
1 tojás
1,5 dl tejszín
2 paradicsom
3 dkg parmezán sajt
Só, bors

+ felesborsó nehezéknek

Az omlós tésztát összeállítottam, kicsit nehezebb volt ezzel a rozsliszttel dolgozni, de hát mi nem nehezebb rozsliszttel??? Majd fóliáztam és a hűtőben pihentettem. Eredetileg fél órát akartam, de közben megnéztem egy rész az Office-ból és még mindenféle házimunkás teendőmet is elláttam, tehát a fél órából bő egy óra lett, de persze nem történt katasztrófa.
Miután jól lehűlt, a kivajazott formába tettem. Leborítottam sütőpapírral és rápakoltam a felesborsót nehezéknek. 200 fokos sütőben 20 percig sütöttem, majd leszedtem a papírt a borsókkal. Bekentem a tojással a tetejét és még 7 percig sütöttem.
Közben elkészítettem a spenótos tölteléket. A vajat megolvasztottam és benne megpároltam az apróra vágott vöröshagymát és amikor jónak nézett ki a kis szálakra vágott újhagymát. Kb 2 perc után beletettem a spenótot. Főztem úgy 10 percig, hogy jól elpárologjon a leve, majd sóval és borssal ízesítettem.
Amikor a tészta megsült rápakoltam ezt a spenótos keveréket, erre rá a vékonyra szelt sajtot, a szeletelt paradicsomot. Leöntöttem a tejszínből és tojásból készült keverékkel, majd megszórtam a parmezánnal.
Visszatoltam 25 percre a sütőbe és vártam hogy az egész lakást betöltse az illata. Ez annyira nem nehéz, mert nem igazán egy nagy területről van szó. Míg a quiche sült Zsuzsával beszélgettünk, utána meg egy nagyon jót, és legfőbbképpen egészségeset ettünk.

És ahogyan szerintem a képeken is látszik az étel nagyon mutatós. Következtetés: legközelebb ha vendégeket várok felveszem a lehetőségek sorába.

Spagetti Alfredo

Szerda este egy fárasztó nap után nem alkalmas arra, hogy az ember kifejezetten bonyolult, macerás és időigényes recepteket próbáljon ki.
Pedig azt terveztem, hogy elkészítem a spenótos quiche-t...de nem jött össze, így egy hasonlóan finom, de kevésbé problémással próbálkoztam.
Szóval helyette a Nélkülözhetetlen tésztakönyvből próbálkoztam a Fettucini Alfredo helyett a teljes kiőrlésű durum tésztából készített Spagetti Alfredoval.
És finom lett.

Hozzávalók:
1,5 dl tejszín (diéta miatt 3%-os tejszínszerű)
3 dkg vaj
5 dkg parmezán
Petrezselyem
Só
Bors
+ főtt teljes kiőrlésű durum spagetti

A vajat megolvasztottam és beleöntöttem a tejszínt és beleszórtam a sajtot. Ezt az egészet felforraltam, majd megfűszereztem. Beletettem a főtt tésztát és kicsit összemelegítettem.
Kész lett és finom.

Nagy lemaradás pótlása és a 100. bejegyzés ünneplése

Ez a leírás és a képek is október elején készültek, de mostanáig nem tudtam közzétenni. Nem baj legyen ez méltóan a 100. bejegyzésem. Juhéjjj!

Zsuzsa tanult már hetek óta. Ilyenkor, mint a többi jeles eseménykor szeretek sütni. Most tanulós-sütit készítettem. Olyat akartam választani, amit jól lehet rágcsálni, egyszerű és finom. Így esett erre a csokis-mogyorós sütire a választásom, amit Latsiakonyhájában találtam. Előtte még sohasem használtam sűrített tejet, de hogy Jánost idézzem „ezentúl mindenre ezt kell tenni”. Jó, talán azért nem mindenre, de tény, hogy isteni lett a süti.

Hozzávalók:

30 dkg darált keksz
15 dkg vaj
20 dkg tejcsoki
3,5 dl édes, sűrített tej
15 dkg dió
15 dkg mogyoró

A darált kekszet összedolgoztam a puha vajjal, majd ezt egy sütőpapírral kibélelt tepsibe nyomkodtam. Rászórtam az összetört tejcsokit, majd az összeaprított diót és a mogyorót. Az egészet meglocsoltam a sűrített tejjel, majd
180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütöttem.
Mielőtt felszeleteltem volna hagytam kihűlni.

A visszajelzésekből úgy tudom, hogy tanuláshoz és csak általános nassoláshoz is tökéletes volt a sütim:)

Lúdlábtorta

Mostanában kifejezetten könnyen megy az ünnepi vásárlás, hiszen szeretteimnek ételekkel kedveskedek. Eddig nekem úgy tűnik hogy ennek kifejezetten örülnek is, mondjuk nem is csoda, ha olyat kapnak, mint az édesapám születésnapjára alkotott lúdláb torta.

Mert az egyszerűen, minden önámítás és beképzeltség nélkül isteni lett. Mondhatni egy tökéletes gasztronómiai élmény volt számomra. És nem, nemcsak amiatt mert december óta gyakorlatilag nem eszem olyat ami édes, hanem tényleg nagyon finom lett.
De hogy ne csak fényezzem magam, hanem konstruktívan kritizáljak is: a csokival bevonás még közel sem tökéletes. Vagyis az az oldal, ahol bőven volt alapanyag nagyon szép lett, a másikon viszont valahogy úgy meglátszik, hogy most csináltam először. Nem baj, a következő már úgy gondolom jól fog sikerülni.
A receptet a Nagy süteményes könyvben találtam, ahonnan már készítettem korábban is sok finomságot, de amit még gasztromániám előtt vettem.

És íme a recept:

Hozzávalók:

Tésztához:

3 tojás

3 ek liszt

3 ek cukor

1 ek kakaópor

1 kisebb üveg meggybefőtt (ha nem akarsz nagyon kiszúrni az ünnepelttel akkor magozott)

A krémhez:

1 csomag csokis pudingpor

1 ek kakaópor

3 ek cukor

20 dkg vaj

10 dkg étcsoki

Tetejére:

20 dkg ét tortabevonó csokoládé

A piskóta alaphoz a tojássárgákat a cukorral habosra kevertem, majd szépen nyugisan hozzáadtam a kakaóport és a lisztet és végül a fehérjékből vert kemény habot. Egy sütőpapírral kibélelt 26 cm-es tortaformában 180 fokon 20 percig sütöttem. Sülés után hülni hagytam, addig elkészítettem a krémet (a folyamatban nagyon sokat segített Zsuzsa is, természetesen)

A pudingot megfőztem, a plusz cukrot és kakaót is hozzáadtam, majd amikor kész lett a forró masszába belekevertem az apró darabokra tördelt étcsokit. A vajat habosra kevertem, majd hozzáadtam és belekevertem a meggyet.

Mivel nem tudtam elképzelni hogyan viselkedik a krém a tortaforma szélét rátettem a tésztára és így lapátoltam rá. Amikor megszilárdult az egészet bevontam a gőzfürdőn felmelegített csokoládéval.

Díszíteni is díszítettem:)

Sajtkrémleves pisztáciával

A zord tél bekövetkeztével és a diétás szezonnak köszönhetően igyekszem minél több levest enni. Amúgy is nagyon szeretem, de valahogy ritkán főztem. Most viszont eldöntöttem, hogy rendszeresítem a levesfőzést. Ennek első lépése az volt, hogy megvettem magamnak karácsonyra a 500 leves című könyvet és hetekig csak nézegettem (hát, igen éljen az a elkurvult fogyasztói társadalom élén velem). Második lépésben félretettem a könyvet és előbányásztam egy olyan levesreceptet, amit több mint egy éve nyomtattam ki (hát azok a csodás idők amikor még volt a közelemben színes nyomtató), az egyetlen gasztoblogról, amit akkoriban olvastam. Most már gyakorlatilag gasztroblog függővé váltam, de a ma is ez az egyik kedvencem.

Szóval a recept eredetileg a Domestic Goddess-en volt.

Hozzávalók:
8 dl zöldségleves (én mostanában csak Bio leveskockát használok)
1 dl tejföl
2 ek. liszt
15 dkg natúr krémsajt
5 dkg reszelt parmezán
2 dkg reszelt trappista sajt
10 dkg pisztácia
bors
só

Az elkészítés nagyon egyszerű volt, hiszen az eredetiekkel ellentétben én nem forráztam le a pisztáciákat, hanem rajtahagytam a kis barna héjat.
A levest besűrítettem a lisztes tejföllel, hozzáadtam a sajtokat, fűszereztem és összeforraltam. És kész is lett a nagyon finom, hihetetlenül laktató leveském.
Vacsora lett belőle két személynek és pluszba még két ebédhez leves munkába.

Mi kerüljön a dobozba II.- természetesen mogyorós habcsók

A tojásfehérjék felhasználásának szüksége adott volt, a mogyorós habcsók ötlete viszont innen származott.

Hozzávalók:
8 tojásfehérje
80 dkg darált mogyoró
80 dkg cukor
8 evőkanál kakaópor

Ez, mint láthatjátok az eredeti recept négyszerese...hát igen, ennyi kell ahhoz, hogy a közeli barátaid dobozaiba sok süti jusson.

A fehérjéből kis sóval habot vertem, majd hozzáadtam a cukrot és nagyon kemény habbá vertem. Ebbe nagyon óvatosan egy tortalapáttal beleforgattam a darált mogyorót és a kakaóport. (Imádom a darálómat! Annyira szuper! Tavaly még órákig szenvedtem volna egy ilyen mennyiség megdarálásával. Most pedig secperc alatt kész lettem).
Sütőpapírral bélelt tepsire kisebb halmokat kanalaztam a masszából, úgy hogy hagytam egy kis helyet a két púp között, majd 170 fokos előmelegített sütőben 12 percig sütöttem.

Így lett kb 40 darab...és kettőt meg is kóstoltam... nem volt rossz, bár annyira nem vagyok egy nagy habcsókos.
De volt olyan akitől nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam.
Így amikor 23-án átéltem a szokásos karácsony előtti depressziómat, akkor nagyon jól esett a dicséret.

Mi kerüljön a dobozba I.- hát diós kiflikék

Mi kerüljön a dobozba? Tették fel egy gasztrós újságban a kérdést azzal kapcsolatban, hogy milyen ételeket lehet egyszerűen munkába vinni.
Az én dobozaim teljesen mások voltak. Az én dobozkáim ugyanis karácsonyra készültek.
Egyértelmű volt, hogy valamilyen aprósütemények kerülnek, majd bele, de a pontosítás csak több napnyi gondolkodás után született meg.
A diós kiflikék és a linzerszívek elég egyértelműek voltak, de fennmaradt a kérdés, hogy mi történjen a sok tojásfehérjével. Internetes gasztroblog-böngészés után találtam rá arra a receptre, amelyikből végül elkészítettem a mogyorós habcsókokat. De először nézzük meg miért is keletkezett annyi „felesleges” tojásfehérje.


Hozzávalók:
20 dkg liszt
14 dkg margarin
10 dkg porcukor
½ csomag vaníliás cukor
10 dkg darált dió
1 tojás sárgája
1 ek tej

Vaníliás porcukor---sok

A margarint liszttel elmorzsoltam, majd szépen hozzáadtam a többi hozzávalót, amíg egy omlóstészta jellegű tészta keletkezett. Ezt egy csomó órára beraktam hűlni a hűtőbe, közben elkészítettem a tojásfehérjékből a következő poszt mogyorós habcsókját.

A nagy meglepetés akkor ért, amikor Zsuzsa átjött segíteni a kiflikék elkészítésében. Ugyanis a tészta nagyon morzsolódott, amire nem találtunk okot. Meg akkor sem voltam teljesen jó passzban, tehát a kiflik készítését nagyon hamar meguntam és úgy gondoltam, hogy a tél és az ünnepek jegyében inkább készítek hógolyókat.

A kis kifliket majd a gömböket sütőpapírral kibélelt tepsire pakoltam és 180 fokos előmelegített sütőben 10-12 percig (kóstolóspróba) sütöttem, majd még forrón meghempergettem a vaníliás cukorral összekevert porcukorban.

A sütinek a karácsonyi bulimon, a dobozban és a családi karácsonyon is nagy sikere volt.

take two

Megpróbálok visszatérni. Újra rendszeresíteni az írást és a főzést. Kis rendszert vinni, az amúgy mostanság meglehetősen zilált életembe.
Biztos sokat fogok majd még eltűnésem okairól írni, de előjáróban annyit, hogy december közepe óta az egyik legrosszabb, legnehezebben megvalósított rémálmom válik valóra.

Jó, nem ennyire drámai a helyzet, de az biztos, hogy nem a legrózsásabb. Ugyanis december közepe óta egy meglehetősen szigorú szénhidrátszegény diétának vagyok az áldozata...és a rendszeres sporté is. Persze amikor ezt így előadom nem tűnik valami komolynak, nagy problémának. De aki valaha az életében találkozott/váltott velem akár négy szót is tudhatja, hogy ezek a dolgok nagyon távol állnak a személyiségemtől.

Én ugyanis hihetetlenül lusta vagyok, nem vagyok alkalmas a rendszeres sportra. Utálok átöltözni sportszerkóba, nem szeretek sportolás közben izzadni és utána sem szeretem azt az érzést, amire mások azt mondják, hogy mennyire fantasztikusan jól esett...szerintem csak ámítják önmagukat.
Mindenesetre egy hónapja nagyon rendesen nyomom...átöltözöm, izzadok, általában közel kerülök az újraélesztés állapotához. Utána pedig behúzom a naptáromban a strigulát, hogy a kötelező heti edzésből még egy elmúlt.

És ennek a hóhérdiétának esett valahogy áldozatául a rendszeres főzésem is....igaz készültek gyöngyszemek azóta is, amelyeknek a posztjait igyekszem most szép lassan és komótosan pótolni.

A másik meghatározó oka annak, hogy mostanság nem írok, az az hogy nem rendeltetésszerűen használom a gépemet. Mostanában ugyanis egyetlen funkciója a The Office részek lejátszása. Igen, igen megint rákattantam egy sorozatra. Megint egész napokra eltűnök a normális emberek soraiból, akik kimozdulnak az utcára és nem egy monitorhoz láncolva élik mindennapjaikat. Na jó, most már nem is vagyok annyira durva, mint régen, mert ugye munkahelyen nem találták ki még az Office-szabadságot, vagy az Office-szabadnapot...kár, igazán szükség lenne rá. Mindenkire ráfér egy kis Jim&Pam...ugyanis jó tesz a léleknek.

És hogy a fotó se maradjon el, íme így nézett ki a lakás egy meghatározó pontja az ünnepek után:)